I. Kaleidoszkóp / kiállítási hírek

II. Bemutatjuk / Szentendrei Skanzen

 

 

Budapest, LudwigInzert a Józsefvárosi Galériában (József krt. 70.) 

A tárlat a Ludwig Múzeum külső projekthelyszínén került megrendezésre, ahol a városi reklámokhoz hasonló, Leddel világító plexiképek fogadják a látogatókat. így a modern technikába átültetett grafikai megoldások az aluljárók világát idézik fel. A hőkamerák, testscannerek, sötétben látó kamerák között az elmosódó körvonalak, szinte vibráló testfelületek az átmeneti jelleget erősítik, ahol a Marc Augé-féle (1992) „nem-helyek” létesültek. Ezek egyes szubkultúrák vizuális platformjává lépnek elő (street art, graffiti, stb.) – ennek ellenpéldájaként a művésznő a hanginstallációk, vetítés, világítótáblák és különböző interaktív megoldásokkal a köztér és a magánszféra kapcsolatát állítja a középpontba. Ebben a vizuális és textuális jelekkel létrehozott káoszban az ember is csak egy jel, izolált alak, melyre érdemes lenne azonban jobban odafigyelni.

 

Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum (Múzeum krt. 14-16.) 

A kiállításon a magyar történelemben kiemelt szerepet játszó Bethlen család története követhető végig, kezdve az óriáskígyót legyőző páncélos Bethlen őst ábrázoló címerpajzzsal (15. sz.), át a 18. századtól katonai és hivatali tisztségeket viselő, a reformkorban és a dualizmus korában szintén meghatározó szerepet vállaló tagjain egészen a 20. századi sárospataki tevékenységükig. A tárlat a család évszázadokon átívelő, szerteágazó tevékenységét, nevezetes személyeit olyan, a hazai gyűjteményekben fellelhető emlékekkel teszi szemléletessé, mint a festmények, ötvöstárgyak, textíliák, fényképek és írói munkásságukat bemutató kiadványok. 

 

Budapest, Néprajzi Múzeum (Kossuth Lajos tér 12.) 

Az egyetlen szál nyárfából készülő ladik könnyű, fürge jármű. Készítését pontosan megőrizték a hagyományok: egészséges, 100-150 éves tönkből faragták, az orrot és a fart fejszével és gyaluval kialakítva. A test kiszélesedése a hosszúkás részre esett. Fejszével vájták ki, felületét hántolóval alakították. A vájat nagyságát kopogtatással és árral való szurkálással állapították meg. A belső oldal elsimítását keresztirányú gyalulással oldották meg. Olyan fél méterre a ladik méretével megegyező tüzet raktak, annak fényénél szélesítették a vájatot. Ezzel egy időben belülről kátránnyal kikenték, a formákat nagy kövekkel alakították ki. Végezetül a ladikot bordákkal, ülésekkel és deszkákkal szerelték fel. A kátránnyal kezelt ladik négy csónak élettartamát is kiszolgálta. Annyira könnyű volt, hogy egy ember könnyedén felkapott egy nyolcsinges csónakot.

 

Budapest, Magyar Nemzeti Galéria (Budavári Palota C épület) 

A grafika és festmény között átmentet képező akvarell kezdetben többnyire a festmények színvázlataként készült. Önálló életét a 18. századi Angliában kezdte, majd a 19. század első felében a kontinensen is elterjedt. A tárlaton a korai magyar időszakot az angol akvarell hagyományait követő Háry Gyula, Edvi Illés Aladár vagy Nádler Róbert művei képviselik tájképeikkel, majd a gödöllői művésztelek szecessziós alkotói, Mihály Rezső, Körösfői Kriesch Aladár, ill. a KÉVÉ művészcsoport tagjai, mint Tichy Kálmán és Kacziány Aladár alkotásaiból látható válogatás. A korszak további alkotói között Csók István, Undi Mariska és Payer Gizella művek találhatók itt. Az avangard művészet 1910-es éveiből Bortnyik Sándor és Szobotka Imre, az 1920-as évekből Dömötör Gizella és Ruttkay György alkotásait mutatja be a tárlat. Továbbá Perlmutter Izsák és Rippl-Rónai József, valamint Pólya Tibor, Hessky Iván, Csabai-Ékes Lajos, Martyn Ferenc, Derkovits Gyula, Herman Lipót és Kernstok Károly kompozícióikat is meg lehet tekintetni.

 

Budapest Galéria - Budapest Kiállító terem (Szabad sajtó út 5) 

A Magyarkanizsán született művész színházi plakáttervezőként vált híressé, és Számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt világszerte. A jelenlegi kiállításon több híres, díjnyertes plakátját és újabb térgrafikái lettek bemutatva. A plakátokon a fotó és grafika műfaja keveredik, és kiemelkedő szerepet játszik a tipográfia. A térgrafikákat a harmonikus és arányos kompozíciós megoldások jellemzik. Műveinek esztétikai hatása a geometria racionalizmusával a káoszban is jelenlevő rendet mintegy a válságból kivezető útként mutatja.

 

Budapest, Budai Klub-Galéria (Budafoki út 9-11.) -

A brassói születésű gobelinművész művésztanárként él, és alkotásaival számos díjat nyert. Tagja a Magyar Kárpitművészek Egyesületének. Lírai hatású, pasztellszínekre épülő gobelinekjeit akvarell vázlatokkal tervezi meg. Szívesen játszik a különböző síkok és terek konstellációjával. Egyes műveit vonalkázás, hullámvonal és csiga-elemek jellemzik.

 

Debrecen, Tímárház (Nagy Gál István u. 6.) 

A szövés mesterségének a rejtelmeit bemutató tárlaton a különböző technikák és eszközök, valamint a debreceni szövő Népi Iparművészek munkái tekinthetők meg. A több mint 100 alkotás a szövés szinte valamennyi alapanyagát, illetve technikáját felvonultatja, bár elsősorban lakástextilek láthatók vászon, gyapjú, illetve rongy alapanyagokból. Kiállítók: Paróczainé Simay Ildikó, Kiss Gyuláné, Dezsőné Borbély Emma, Bujdosó Sándorné, Kovács Éva, Menyhárt Márta, N. Kállai Irén, dr. Papp Lászlóné, Vermes Marianna.

 

Szeged, Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár (Dóm tér 1-4)

„A megszentelt szerelem ünnepe” – 2011. február 10. - 2011 február 28.

A tárlat ízelítőd ad a Somogyi Könyvtár régi folyóirataiban található a házassággal, családdal és családi élettel kapcsolatos írásokból. A gyűjteményben a nőkről, de nemcsak nőknek szóló írásos források sorából kiemelkednek a 18-19. században megjelent sajtótermékek. E régi folyóiratok cikkei a házasságra, családra vonatkozó szabályokat, elvárásokat hagyományos nézőpontból közelítik meg, de örök emberi értékeken: bizalom, felelősség, megbocsátás. Elgondolkodtató olvasmányok, ma is megszívlelendő „házassági tanácsadók".

 

Szeged, Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár (Dóm tér 1-4)

„Az ezerarcú ötvösség”. Nádor György ötvös mester kiállítása – 2011. február 10 - 2011. február 28.

A kiállításon fegyverek, szablyák, tőrök, kések, ezüst és bronz kisplasztikák, dísztárgyak, ékszerek láthatók. Egyedi vagy kis szériás darabok, különféle technikákkal és anyagokból készültek. Minden munkafolyamat (tervezés, mintázás, cizellálás, forrasztás, montírozás, öntés, kőfoglalás, polírozás stb.) Nádor György munkája, aki hazai tanulmányai után a spanyol ötvösművészet hagyományait is elsajátította. Műveivel Budapesten, Pécsett és Szegeden több díjat nyert. 

 

Szeged, Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár (Dóm tér 1-4)

A Szegedi Nemzeti Színház 2011. február 25-től tűzi műsorára a darabot. Ez alkalommal két kiemelt művet tartogat a tárlat: a könyvtár a Bárdi Sándor hagyatékából előkerült Hermann Goetz (1840-1876) fiatalon elhunyt német romantikus zeneszerző „A makrancos hölgy” című operapartitúráját, valamint Vaszy Viktor kéziratos hagyatékából egy saját kezűleg írott operavázlat partitúráját mutatja be. A kísérőzenének szánt kéziratos kottát kézbe venni azért is különleges élmény, mert a partitúrán látszik az alkotás folyamata. A kamara-kiállításon a témához kapcsolódó további egyedi és különleges kiadványokban is gyönyörködhet a közönség. 

 

Szeged, Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár (Dóm tér 1-4) 

„Az én Alföldem” címmel jelent meg Molnár Gyula ornitológus, a Molnár Dixieland Band vezetőjének legújabb fotóalbuma. A kötetről a Délmagyarországgal közös könyvajánló rovatunkban Mosonyi Helga könyvtáros írt ismertetőt. A természetfotókat azonban  könyvtárunkban is láthatja a közönség a földszinti Internet-Térben rendezett tárlaton.

 

Szeged, Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár (Dóm tér 1-4)

„Egy város – egy könyv” – olvasásnépszerűsítő játék, amely Janikovszky Éva Szalmaláng című könyvét dolgozza fel, második fordulójához immár nem csak a könyvtár honlapján található virtuális kiállítás ad segítséget, hanem a könyvben ábrázolt kor hangulatát korabeli tárgyakból összeállított kamaratárlat is fel fogja idézni, mely az olvasók által összegyűjtött anyagon fog alapulni. 

 

Szeged, Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár fiókkönyvtárai:

Dorozsmai fiókkönyvtár (Negyvennyolcas u. 12.) és a Petőfi Sándor Művelődési Ház

Fejezetek egy festő életéből. Novák András festményei – 2011 február 28 - 2011. március 11

 

Budapest, Textil- és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum (Lajos utca 136-138.)  

A rangos nemzetközi válogatáson különféle technikákkal (szitázás, monoprint, szín kiszedés, zselatinnal festés, stb.) készült textíliák láthatók, melyeket hazai és külföldi textilművészek, vagyis quilterek készítettek. Innen a tárlat elnevezése. Vele párhuzamosan a MOMÜ csoport a veszprémi HEMO-ban rendezett kiállítást igényes magyar művekből. 

 

Budapest, Ráday Galéria (Bartók Béla út 25) -

Galambos Tamás festményei különösen megosztó művészetet képviselnek a kortárs szcéna berkein belül is szokatlanul aktualizáló, markáns képi világukkal, akárcsak a bulvárhírek áradata. A napi információtömeg ironikus formában jelenik meg a képeken, a természetes motívumok természetellenes, ironikus kapcsolódásával. Kiélezett bulvárorgánum szimulákruma ez, a maga igényes festői megfogalmazásában. A művek fanyar humora az élet visszásságaira hívja fel a figyelmet.

 

Budapest, Forrás Galéria (Teréz krt. 9.) 

A különleges formák, jellemzően állatok a szobrász alkotásain magyarok eredetével fonódnak össze. Gyermeki fantáziájából jönnek elő, és különleges formákat öltenek. A művész 3 éves kora óta szobrásznak készült, 1996-ban diplomázott, és azóta is szoros kapcsolatban áll mesterével, Kő Pállal. Itt és kültéri szobraival is a múlt képeinek újra felmutatásával akar segíteni az új élet teremtésében.

 

Budapest, Országos Idegennyelvű Könyvtár (Molnár u. 11.)

A virág, a virágzás motívum jelentése maga az élet körforgása és így az emberi élet szimbóluma. Ehhez további jelentések is kapcsolódnak, mint például a négy elem, hiszen a földből az ég felé törekszik, a víz táplálja, erejét a nap tüze adja. Istók Bernadett egyszerre klasszikusan modern, és természethű de absztrakt képeinek vibráló színeivel, változatos formáival mégis elsősorban nőiesség, a szépség, a szerelem, az erotika, a termékenység, és a mulandóság jelképeként jelenik meg. 

 

Hódmezővásárhely, EMLÉKPONT (Andrássy u. 34) 

Recsk a kommunista diktatúra idején az emberi szenvedés egyik szinonimájává vált. A tábor létezését hallgatás és tagadás övezte, a túlélőket, az egykori rabokat legszigorúbb titoktartásra, örök némaságra kötelezték. Szovjet mintára az első rabok saját kezükkel építették fel a tábort; a kegyetlen ávh-s őrök már a megérkezésnél kijelentették, az oda kerültekkel nem kell elszámolni. A munkatábort feloszlatása után nyomtalanul eltűntették, egykori létét is tagadták. Mégis, a tárlaton több mint harminc tabló mutatja be kegyetlen világát korabeli fotókkal és dokumentumokkal, és összegyűjtött tárgyi emlékekkel, mint az egykori rabok elporladt cipőtalpai, vagy a kövekkel megrakott talicska, melyek a recski rabok szenvedéseit jelképezik.

 

Szeged, Fekete-ház (Somogyi Béla u. 13.)

A Csillagászat Nemzetközi Éve (2009) alkalmából létrejött kiállítás Párizsból indult, és azóta mintegy harminc országba jutott el. A tárlat szegedi bemutatója Ladányi Tamásnak köszönhető,aki a legjobbnak tartott asztrotájkép-fotósokat összefogó szervezet, a TWAN 32 egyedüli magyar tagja. A képek csillagászati és földrajzi szemléletű fotózási stílust egyesítenek, azaz a tárlat nappalról ismerős tájakat, városokat, nevezetességeket mutat be csillagos égi háttérrel, égitestekkel együtt. Megtekinthető az amerikai nemzeti parkok felett átívelő Tejut, iráni, török tájak és csillagképek együttesének kompozíciói, a világ nagy obszervatóriumai csillagos égi háttérrel, az UNESCO-világörökségek éjszakai arca, valamint magyarországi tájak csillagos égbolttal.

 

Budapest, Jászi Galéria (Irányi u. 12.)

Győry Eszter közel három évtizedes amerikai tartózkodás után tért haza. Jelenleg Leányfalun él és dolgozik. A kiállításon hazai és még Amerikában készült alkotásai is bemutatásra kerülnek. Expresszív nagyméretű virágfestmények, bibliai témájú grafikák és festmények, egészalakos pszichologizáló portrék és önportré készít elő a most először bemutatásra kerülő új sorozat darabjait is. Valamennyi festői korszakából lehet látni alkotásokat. A régi és az új festmények és szobrok egy érdekes magánmitológiába vezetik be a látogatót.

 

Szécsény, Kubinyi Ferenc Múzeum (Ady Endre u. 7.) 

A Rónabányai, meghívásos alapon működő művésztelep idei alkotásaiból rendezett válogatáson 9 művész munkái láthatók: Gelencsér János, Tar Róbert, Gábor Balázs, Farkas Kontra Máté, Kusnyár Evelin, Kájl Pataki. Az állandó résztvevők: Kovács Bodor Sándor, Kovács Bodor Máté, Bakos Tamara, Bakos Ferenc. Állandó segítőink: Kovácsné Túróczi Márta, Dr. Berenténé Kurucz Erzsébet és Dr. Berente Tibor. Saját erőből, magánszemélyek támogatásából, a megyei közgyűlés és Salgótarján város támogatásából valósult meg. Az idei tárlaton Fotó, Videó, Intermédia, Festészet, grafika és képzőművészet jelenik. A művek laza, de mégis összetartozó egységet képezenk, melynek alapjáta mély együttgondolkodást, alkotói tapasztalatok átadása, a közös munka képezi.

 

Makó, József Attila Múzeum (Megyeház u. 4.)

A Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek egy évszázada meghatározzák Makó oktató-nevelő munkáját. Az újvárosi településrészben 1910-től működtették a Búza utcai, ún. "Zárda iskolájukat", 1935-től pedig a belvárosi fiú polgári intézményüket, egészen az államosításig. Ebből az időszakból származó tárgyi emlékek, osztálynaplók, anyakönyvek, fényképek mellett első ízben olvashatja a nagyközönség azt a levelezést, amely az egyházi iskolák állami tulajdonba vétele ellen tiltakozó akkori csanádi püspök, Hamvas Endre, a helyi prelátus, dr. Csepregi Imre és a végrehajtó szervek közt folyt. A korabeli iratok tanulmányozásán keresztül bepillantást nyerhetnek a látogatók a szerzetesnővérek civillé nyilvánítása körülményeibe és további sorsuk alakulásába. A tárlat további érdekessége egy zárda-iskolabéli tanuló által, napjainkig vezetett emlékkönyv, a tanító nővérek, tanárok bejegyzett gondolataival, visszaemlékezéseivel.

 

Mohács, Kossuth Filmszínház Galéria (Deák tér 3.)

Az 1998 óta folyamatosan kiállító festő inkább alkotásai többnyire nonfiguratívak, bár az alak is megjelenik képein. Többféle technikát alkalmaz, de jellemzően akrillal és olajfestékkel dolgozik karton, papír, farostlemez és a vászon alapon. Színválasztása változatos.

Budapest, Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum (Városligeti krt. 11.)

 

 

 

Jelenleg a „Felemelő század” sorozat keretében a mezővárosok történetét mutatja be, mely a Kárpát-medence múltjának egyik legizgalmasabb témája, ugyanis ezek a városok közvetítő szerepet töltöttek be a falusi-paraszti és a szabad királyi városi nemesi, polgári életmód és műveltség között. Lakói a jobbágyokkal szemben vásártartási, bíróválasztási, szabadabb öröklési jogokkal rendelkeztek. Jellemzően a céhes keretek között előállított termékek váltak a megélhetés forrásaivá. A mezővárosi népviseletből valamint korabeli fotókból és színlapokból rendezett tárlaton a lakáskultúrát és korabeli életet, viseletet is meg lehet ismerni. A Galériában filmet is lehet nézni.

 

A 2003-ban nyílt Látványtárban régi tárgyak és bútorok tekinthetők meg. Tulajdonképpen ez az első nyilvános hazai tanulmányi raktár.

 

A felföldi mezővárosok világi és egyházi földesuraiktól kiváltságokat szereztek, saját, jól körvonalazható piackörzettel rendelkeztek. Természeti adottságaik miatt itt háttérbe szorult a szántóföldi gazdálkodás és az állattartás, mezőgazdasági életük a bortermelésre épült. Lélekszámuk 1000 – 5000 között mozgott. Az egykori 70-80 felföldi mezőváros közül, alig 7-8 lett modern város. A múzeumi tájegység épületei a városiasodás folyamatait és sokszínű kihatásait tükrözik. A mádi borozóbanegy kocsmatörténeti kiállítás tekinthető meg, a gyöngyösi Iparosházbana mezővárosi kézművesség és a céhek, a gyöngyösi polgárházban pedig a művelődés áll a középpontban. A céhes mesterségek között megtalálható a csizmadia, bútorkészítő, ládakészítő, kerékgyártó, bodnár, kádár, üvegkészítő, akik a borkereskedelmet, és szőlőtermesztést kiszolgálták.

 

Az Ipoly és a Bodrog közötti vidék hagyományos népi építkezését bemutató, 2010-ben megnyílt tájegység már igen modern felszereléssel rendelkezik, elektronikus szerkezetek és hangzóanyagok segítik a látogatókat a tájékozódásban. A pergolai lakóházban például lakodalmi hangulat fogadja őket, a domaházi lakóházban pedig esti szürkület, mintha éppen lefekvéshez készülődnének az ott lakók. A gombok megnyomásával pedig az egyes berendezési tárgyak elmondják, milyen szerepet töltenek be ebben a folyamatban. A látogatói élményt olyan elemek is fokozzák, mint a kolbásztöltés, csöröge fánk kóstoló, és tematikus tárlatvezetések.

 

 

A szentendrei Skanzen alapvetően szabadtéri néprajzi kiállító hely, mely több tájegységre osztva mutatja be az ország 18. század közepétől a 20 század elejéig fennálló paraszti kultúráját. A trianoni Magyarországon belül 9 tájegységben kívánja megvalósítani a magyar népéletet. Látogatható a Felső-Tiszavidék, Alföld, Kisalföld, Nyugat-Dunántúl, Bakony – Balaton-felvidék, Dél-Dunántúl, Felföld, Észak-Magyarország, és készül a Közép-Tiszavidék.

Az egyes tájegységekre egykor lakott épületeket helyeztek át, és rendeztek be saját vagy korabeli, helyi tárgyakkal, bútorokkal. Rajtuk keresztül szeretnék megismertetni a magyar népi kultúrát, hagyományokat, az egykori gyökereket. Korábban a Skanzen tavasztól őszig volt látogatható, tavaly ősszel új nyitvatartási rendet vezettek be, és tél idején is részlegesen látogatható. Ezzel lehetőség nyílt a téli ünnepkör megünneplésére, az ehhez kapcsolódó hagyományok felelevenítésére is. Emellett a Skanzen részt vesz az élethosszig tartó tanulás oktatási folyamatában is, így különböző akkreditált tanfolyamokat is tartanak, mint például a múzeumi szakemberek továbbképzése, az iskolai oktatók múzeumpedagógiai felkészítése, vagy népi mesterségek, mint például a kemenceépítés oktatása.

A Skanzen működésében alapvető szempont, hogy minden egyes tárgy, bemutató, elkészített anyag, jelenet, szokás, tánc és bármilyen tevékenység, amit itt végeznek, hiteles legyen. Legyen meg a hagyományuk, és kapcsolódjanak az épületekhez. Az ehhez szükséges nyersanyagot a Skanzenben dolgozó néprajzkutatók szolgáltatják. Segítségükkel a programokban is folyamatos a frissítés, az új elemek beépítése.

A tervek között szerepel egy történeti tájegység kialakítása, ahol a 10.-15. századi magyar falu régészeti leletek alapján rekonstruálható, hiteles képét szeretnék létrehozni. A második nagy terv az európai trendekkel egyező, 20. századi falu átalakulásának, változásának a bemutatása, kezdve az 1910/1920-as évektől egészen a rendszerváltás koráig, és a harmadik, a megvalósításhoz legközelebb álló elképzelés a határainkon túli magyar tájegységek, mint Erdély, Felföld vagy Vajdaság hagyományos kultúrájának a bemutatása, és a diaszpóráké, ahol például az 1956-ban disszidált magyarok letelepedtek.