Margat, a bevehetetlen keresztes vár

Nincsenek válaszok
khmargitterez képe
Nem elérhető
Csatlakozott: 2010 jan 18
A Szent Földre sokszor Egyiptomon keresztül vitt az út. De mit is találtak ott? Például a sokáig bevehetetlennek tartott johannita Margat várát – amit most magyar régészek tárnak fel.
 
A szíriai tengerpart egyik stratégiai pontján fekvő vulkáni hegynyúlványra – arab források szerint – 1062-ben a helyi lakosok építették az első erődöt, és adták neki a Hisn al-Marqab (a Megfigyelőhely Vára) elnevezést. Marqab 1104-ben rövid időre bizánci kézbe került, de 1117-18-ban az antiochiai Roger herceg csapatainak már a helyi lakosoktól kellett elhódítania. A várhegyre európai és örmény helyőrség került, a nevét pedig a lágyabb hangzású Margatra változtatták. A hat hektáron elterülő épületrendszer teljes megerősítésére valószínűleg 1140 után került sor, amikor Margat az antiochiai hercegség leggazdagabb családja, a Mazoirok kezére került. 1187-ben azonban anyagi okokból túladtak rajta, s a várhegy új tulajdonosa a Johannita lovagrend, a középkori Európa egyik legnagyobb nemzetközi szervezete lett, amely – a legújabb kutatások szerint – kevesebb mint tizenöt év alatt a korszak leghatalmasabb szentföldi erődítményévé alakította. 2007 óta újra fontos szerepet tölt be az erődítmény: magyar régészek lepték el a romokat, hogy megfejtsék Margat titkát.
margat1.jpg
 
A „meglepetések vára”
Margat méltóságteljes falait számos jelentős középkori személyiség megszemlélhette. 1188 nyarán Szaladin szultán itt vonult el seregeivel, két évre rá Oroszlánszívű Richárd flottája Margat kikötőjénél érte el először a Szentföld partjait – később pedig az angol uralkodó ide záratta be Ciprus önjelölt bizánci királyát, Komnénosz Izsákot. A vár 1285-ig sikerrel állta az összes muszlim ostromot, és az itteni helyőrség erejét jól mutatja, hogy hosszú ideig a távoli Homsz és Hama szultánjai, valamint a rettegett asszaszinok is évjáradékot fizettek neki. Margatot a szentföldi latin birtokok végleges elvesztése előtt 6 évvel, 1285 közepén többhetes ostrom után adták fel a felmentésben nem reménykedhető lovagok. A keresztesek kiűzését követően a vár stratégiai szerepe nagymértékben csökkent, majd megszűnt. A várhegy északi felén elhelyezkedő kis falu utolsó lakóit 1958-ban költöztette ki a Régészeti Főigazgatóság, de az első régészeti feltárások csak 2007-ben kezdődtek meg.
margat2.jpg
A szerzetesi fogadalmat tett johannita lovagok számára az erődítmény szíve a belsővár közepén magasodó kápolna volt, amely a korszak egyik legméretesebb vártemplomának számított. A lovagrendi építkezések során az erőd korábbi épületeinek zöme lebontásra került, ezért nagy jelentősséggel bírnak a magyar misszió kutatói által 2007 őszén készített földradar-felmérés képei, amelyeken egy, a kápolna padlója alatti korábbi épület sarka vehető ki. A kőlapok felszedése után nyilvánvalóvá vált, hogy késő-oszmánkori kincskeresők már megelőzték a régészcsapatot. A több mint másfél méteres mélységben egy többször megújított habarcspadlójú épület körvonalazódott, amely – méretéből következtetve – valószínűleg a Mazoir-család nagyterme volt.
A templom apszisában is vizsgálatok kezdődtek, s a misszió freskókutatói számára a késői vakolatrétegek szisztematikus eltávolítása után hamarosan megjelentek a középkori ecsetvonások. Bár az itt feltárt freskóciklus jóval töredékesebb, mint a korábban meglelt pokol- és mennyországjelenetek, az biztos, hogy ezt is európai mesterek készítették, s hogy egy része a Johannita lovagrend névadójának, Keresztelő Szent Jánosnak a lefejezését ábrázolja.
margat3.jpg
Az erődítmény rekonstrukciója
A vár keleti-északkeleti végét határoló hatalmas boltozott csarnokokban végzett ásatások először a várkonyhát és annak sütőkemencéit tárták föl, majd további két, különösen jelentős méretű kemencét, amelyek közül az egyiknek 5 méteres volt a belső átmérője a beomlása előtt. A romok elbontása során előkerült egy macskacsontváz, amely arra utalt, hogy a kemence már jó ideje használaton kívül lehetett, amikor a meggyengült boltozat összedőlt.
 
Víz a bazalthegyen
Margat tervezői számára az egyik legnagyobb kihívást az jelentette, hogy megoldják több ezer ember egészéves vízellátását egy vulkáni eredetű hegyen – ahol kutat fúrni reménytelen vállalkozás –, s legalább ekkora feladat volt a napi több száz köbméternyi szennyvíz elvezetése is. A margati vízgazdálkodási rendszer tanulmányozása során körvonalazódott, hogy az erőd kiépítését rendkívül gondos tervezés és közművesítés előzte meg. Az épületek lapos tetőire zúduló téli csapadékvizet falba épített vezetékeken vagy a falakhoz erősített vastag kerámiacsatornákon először kisméretű ülepítőciszternákba vezették, ahol a nehezebb szennyeződések azok aljára ereszkedtek, így a ciszternák felső részén nyíló túlfolyócsatornákon már csak a tiszta víz folyt tovább. Az „előszűrt” vizet a várhegy gyomrába mélyített hatalmas, csarnokméretű ciszternákba terelték, ám nagy valószínűséggel nem közvetlenül ezekből történt a vízkiemelés, hanem a melléjük telepített, a közlekedő edények elve alapján működő aknából, amelyet egy csatorna kötött össze a nagyciszterna aljával. A tervezők arra az eshetőségre is gondoltak, ha túl nagy mennyiségű csapadék árasztaná el a rendszert: a vízemelő akna a tetejénél túlfolyó csatornával volt ellátva, amely a latrinaaknákba vezette a felesleges folyadékot. A padlók felmosására használt és a fürdőkből leeresztett víz, valamint a konyhai mosogatóvíz is mind megjárta, illetve átöblítette a latrinaaknákat, mielőtt a külső várárokba távozhatott volna – így a szennyvíz még használható része nem veszett kárba.
margat4.jpg
Mivel a johanniták a korszak legnagyobb ingyenes közkórházait üzemeltették, Margatban is kényesen ügyeltek a tisztaságra. A 2010-es nyári ásatások egyik leglátványosabb eredménye az erőd egy hatalmas méretű fürdőházának feltárása volt – amely mellett még négy másik is található a várhegyen. A két vízforraló kemencével ellátott háromhelyiséges és külön latrinahelyiséggel is rendelkező fürdő belsejébe ólomcsöveken érkezett a víz. Az udvaron feltárt fürdő környékének ásatása során a keresztes vízvezetékrendszer egy teljesen ép, a sérült részektől hermetikusan elzárt szakaszát is sikerült megtalálni.
margat5.jpg
A keresztesek által épített vízgyűjtőrendszer tartósságára jellemző, hogy egy része még mai is kiválóan működik, ezért a régészek a központi ivóvízgyűjtő ciszternába csak napokon át tartó szivattyúzást követően tudtak leereszkedni. Az óriási csarnok felmérését azonban még így is csak gumicsónakkal lehetett véghezvinni a több méter magasan álló víz miatt.
margat6.jpg
Margat hathektáros területén, a várhegy tetejét kerítő gigantikus falgyűrűn belül a többszintes johannita belsővár és a civil lakosság házainak is helyet adó szuburbium 1:5 arányban osztozkodott. Hatalmas méretének köszönhetően eddig is a Szentföld legméretesebb erődítményei között tarthattuk számon, a 2010 tavaszán folytatott ásatások során azonban fény derült arra, hogy a várhegy meredek nyugati lejtőjén megtalált védőfal és épületmaradványok is keresztes eredetűek, egy külső szuburbium részei voltak – s ezáltal még nagyobb kiterjedéssel kell számolnunk.
margat7.jpg
Ugyancsak a várfalakon kívül, a bozóttal benőtt magas partfalban, gondos tisztítás végeztével márvánnyal fedett sírok váltak láthatóvá, melyekben a kutatók – sírgödrönként – több emberi maradványt is találtak. A különböző okokból félbehagyott ásatás folytatása a ritka kereszteskori keresztény (esetleg európai telepes) embertani anyag mellett jelentős új információkkal szolgálhatna a várat ellátó vidéki településhálózattal kapcsolatban is.