A ritkán és elszórtan feltűnő első mumifikálási kísérletek után az Óbirodalom korából már valamivel több múmiáról tudunk. A vászon ekkor is fontos szerepet töltött be, de jellemzően gipsz réteg került rá, melynek hatására a múmiák néha egészen szobor jelleget öltöttek. Az arc tagolását festés hangsúlyozta. A vizsgálatok alapján megállapították, hogy a végtagokat külön tekerték be, és a vászon akár 16 rétegben is elhelyezkedhetett a testen. A munkafolyamat a 4. dinasztia korától a belső szervek eltávolításával kezdődött, melyeket ettől kezdve önállóan mumifikálva ún. kanópusz edényekben helyeztek a halott mellé. Helyüket vászonnal töltötték ki, így akadályozva meg a test formájának megváltozását, ill. a belülről induló romlást.

 

Egy másik óbirodalmi módszer esetében a vászoncsíkokat gyantával itatták át, és a testet belülről ismét csak vászonnal tömték ki. Az arcot ezekben az esetekben zöldre festették. Ez a szín később gyakran Ozirisz isten testének a színe volt, az újjáéledés, és vegetáció örök körforgásának a jelzéseként. Egyik technológia sem tudta azonban megóvni a testet, a burok alatt a nedvességet kihasználva bomlási folyamat játszódott le. Ezért is érthető, hogy a Középbirodalom korában még több módszerrel kísérleteztek az egyiptomiak, hiszen létfontosságúnak tartották, hogy túlvilági életükre megőrizhessék testük épségét. Örök életet nyert ba-lelküknek szüksége volt rá. Hogy könnyebben felismerje a testet, ekkortól kartonázsmaszkot helyeztek a fejre a festés helyett.

 

 

A múmiákon meghagyták a hajat. Ennek vizsgálata sok új adattal bővítheti ismereteinket a korabeli élettel, egészségi állapotokkal és táplálkozással kapcsolatban, pontosabban feltárva a személyes sorsokat. Egy modern hajszövet elemző eljárással ugyanis több százezer már meglévő adatra épülve megállapítható a ma élő emberek szervezetében 35 fontos elem jelenléte és mennyisége. Az analízisek azt bizonyítják, hogy a mérések olyan pontosak, hogy az így nyert adatok alapján megbízhatóan lehet következtetni számos egészségügyi jelenségre, és orvosi szimptómára, melyek együttese bizonyos betegségek meglétét vagy az arra való hajlamot jelzik. Természetesen ez a felmérés a mai orvosi praxisban az egészség megóvását, vagy visszanyerését szolgálja.

 

A módszer azonban egyiptomi múmiákon is alkalmazhatónak tűnik, ha megfelelő körültekintéssel figyelembe veszik a hajdanában a mumifikálásra használt anyagokat, és a későbbi szennyeződési lehetőségeket. Az illető személyek élete utolsó három hónapjának egészségi állapotát mutatja ki, az ekkor a szervezetében lerakódott ásványokat és nyomelemeket raktározzák ugyanis el a vizsgált hajszövetek. Rajtuk keresztül következtetni lehet az anyagcsere folyamatokra és a testben lezajló biokémiai változásokra. Ezért Nadzsal Ida a kairói régész professzorral, M. I. Gomaaval múmiahaj analízisre készül. Egyes anyagok jelentős hiánya, vagy komoly túladagolása látszólag érthetetlen halálokokat magyarázhat meg, mint pl. az Egyiptomot a nyugati világ számára elérhetővé tevő Napóleon halálával kapcsolatban történt...