- az egyiptomi írások és írásbeliség férfiak és nők körében

- íróeszközök és íráshordozók, a deben használata és az árucsere

- a nomosz rendszer és a Palermói kő, meg a Nílus vízállása

 

Egyiptomban a közigazgatási egységeket a fáraók korában a nomoszok alkották. Az archaikus kortól egészen a római korig fennmaradtak, így lehet, hogy az egyiptomi szepat szó helyett a történelemtudomány ennek görög megfelelőjét őrizte meg. Ezek két nagy csoporta oszlottak, a felső-egyiptomi tA SmA és az alsó-egyiptomi tA mHw egységeiként. Ezeken belül 22 ill. 16/20 különböző kiterjedésű szepatot különítettek el.

 

Memphisz, az ország első székhelye például a „Fehér fal” (jnb HD) nomoszhoz tartozott, mely a saját nevével egyezett meg. Ahogy a Fehér Kápolnán írták, „a Fehér, melyet Hórusz alkotott meg  a Fehér Fal nomoszban”. A Város bizonyára fehér körítőfaláról kapta a nevét, és ezt vitték át területe megnevezésére. Fő istenei Ptah és Szokarisz voltak. Az előbbi „családját” – legalábbis az Újbirodalom korától - Szahmet és Nofertum alkotta, az utóbbi igen hamar összeolvadt Ptahhal és Ozirisszal és mint egy szinkretisztikus halotti isten, Ptah-Szokarisz-Ozirisz még a római kort is megérte. Ez az első nomosz a szent helyek szempontjából is kiemelkedő terület, hiszen jelentős piramis-körzetek találhatók benne. Szántóföldjeit „Ré mezejének” (sxt Ra) nevezték.

A területi egységek egy része feltehetően törzsi területekre vezethető vissza. Ennek nyoma maradt talán fenn egyes nomoszok jelvényeként tiszteletnek örvendő fétisekben. Az első teljes nomosz-beosztás az Óbirodalom idején alakulhatott ki, és rendszere később a terepviszonyok adta lehetőségekt figyelembe véve bővült. Az egyes területek határainak kialakításában a Nílus és csatornahálózata is jelentős szerepet játszottak.

 

A nomoszok élén görög szóval kifejezve a nomarchészek álltak, akik közvetlenül a vezír alá tartoztak, ill. amikor kettő volt közülük, akkor a megfelelő földrajzi egység vezíréhez. A 3000 év során hatalmuk mértéke erősen ingadozott. A legfüggetlenebbek az Első Átmeneti Korban voltak, amikor némelyikük szinte kiskirályként uralkodott területe felett. A központosított uralmak idején a fáraók jelölték ki a nomoszok vezetőit. Amikor az uralkodó ereje gyengült, tisztségük rendszerint öröklődő hivatallá vált, és a nomarchészek lassan leszakadtak.

 

Az egyiptomiak magukat a nomoszokat szívesen személyesítették meg az áldozati jeleneteken és híresek a mükerinoszi triászok, ahol a 4. dinasztia uralkodója a nomosz istenségek társaságában hármas csoportokban ábrázoltatta magát, de az 5. dinasztiabeli templomok domborművein is megjelenik jellegzetes alakjuk – a fejükre helyezett jelvény árulja el kilétüket.

 

Nagy felvonulásokon a nomoszok képviselői jelvényükkel együtt jelentek meg. A Középbirodalom idején talán a legnagyobb számban I. Szeszosztrisz Karnakban felállított Fehér Kápolnájának egyik domborművén jelentek meg, ahol Chevrier helyreállítási munkái után az északi oldalon 16 alsó-egyiptomi, a déli oldalon 22 felső-egyiptomi nomosz sorakozik fel. Jól láthatók ezen a standardok, vagyis a pálcára helyezett kis talapzatok, melyeken a területek jelvényei álltak. Ezek formái is változatosak voltak.

 

Emberi alakot formázott például a királyi gyermek vagy a Nyugat istennőjének nomosz jelvénye, mások állatot, ill. állati részeket, mint a széthi állat, Nemti sólyom, Hegyi bika, Tehén és borjú, vagy a marhacomb, ismét mások növényi formát, mint a déli és északi szikomór, vagy éppen tárgyakat is, mint a nyugati és keleti szigony, a szisztrum, kés vagy éppen „az íjászok földje”.

 

A nomoszok száma nem volt állandó, az államapparátus fejlődésével és a népesség gyarapodásával lassan növekedett. Így lehetséges, hogy Karnak III. Thutmoszisz kori bárkaszentélyében a 22 felső-egyiptomihoz 17 alsó-egyiptomi nomosz csatlakozott, míg az edfui és denderai templomban már az utóbbiak száma 20-ra nőtt. Földrajzi szövegekből tudjuk, hogy mindegyiknek megvolt a maga istensége, papsága, saját kultuszai és kultuszhelyei a hozzájuk tartozó mitikus események történetével.

 

 

Szerkesztő: dr. Győry Hedvig
Műsorvezető: Varga Annamária