Szinuhe irodalmi magazin: Szerelmes versek 5.

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2012, Június 15

Szinuhe irodalmi magazin / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)

2012. június 15.
 
 
A műsor témája
MEBT hírek: múlt héten a Vásárcsarnokban Egyiptomi Napok voltak, melyen a MEBT is részt vett. Június 25-én Andics Bernadett tart előadást az egyiptomi műemlékek állapotáról
Mai téma: Chester Beatty I. papirusz, szerelmi bánat, XAyt betegség, orvosság, orvosok szerepe, gyógyítás módjai, hangsúlyos verselés, szerkezeti felépítés, versciklus
 
A C vers 7. része:  
Az első Chester Beatty papiruszon olvasható „A nagy gyönyörűség mondásainak a kezdete” hét versből összeállított versfüzér. Viszonylag hosszú mindegyik vers, és egymás után olvasva őket egy kis történet kerekedik ki belőlük. A záró, 7. vers tartalmi elemei egy körívet írnak le, melynek kiinduló és záró eleme a 7 nap a versnek a cikluson belüli számával is megegyezik.
 
A kezdőkép a szerelmi bánatban szenvedő ifjút mutatja be, egyes szám első személyben megfogalmazva állapotát. A következő egységben a kezelésére igénybe vett lehetséges orvosi beavatkozási formák sikertelenségét írja le, amit az ifjú által javasolt, biztosan sikerre vezető módszer követ, melynek gyógyító mechanizmusát is az olvasó elé tárja: mindössze a szeretett leány jelenlétére lenne szükség. Éles ellentétként áll végén a tény megállapítása: kedvese elment tőle.
 
A hangsúlyok alapján a versszakok száma hat, és az utolsó kivételével valamennyi 3 sorból áll. Az utolsó ugyanis két soros. A sorokon belül a colonok számában szintén a 2 és 3 váltakozik, de ezek sorrendjében nem érzékelhető rendszer. Az alkalmazott nyelvtani szerkezetek esetében viszont megfigyelhető egy érdekes jelenség: a páratlan versszakok két utolsó sora és a páros versszakok két első sora azonos szerkezetet követ. Így két-két versszak rendszeresen párt alkot.
 
A vers másolásakor az írnok verspontokkal választotta el az egyes verssorokat. Ezek a piros pontok azonban nem mindig a megfelelő helyre kerültek. Az írnokok egyes esetekben nem voltak már tisztában a klasszikus közép-egyiptomi nyelvezethez igazodó hangsúlyok tényleges helyével. A verspontok helye ugyanis a szórövidülések, hangzóváltozások és nyelvtani alakzatok alapján levont szabályokkal nem minden esetben egyeztethetők össze. Különösen feltűnő ez, amikor a sorvéget szó közben adták meg. A tévedések persze nem mindig nyilvánvalóak.
 
 
Irodalomtörténeti kitekintés:  
Az ókori egyiptomi versek verselése alapvetően háromféle típust követett: váltakozó, mint jelen költemény, keretes és lineárisan építkező vers. A szerkezeti felépítés azonban különböző szempontok figyelembevételekor egyazon versnél is eltérő lehetett. A hangsúlyokkal versszakon belül és versszakok között is játszottak a költők, és a ritmus hatását a nyelvtani szerkezetek ismétlésével is tovább erősíthették.
 
A versszakokon belül a sorok száma jellemzően kettő és öt között váltakozott, és egy versen belül többnyire egyformának tűnik, ill. szabályosan váltakozik. A záróversszak néha eltérő. A versek hossza és a versszakok száma cikluson belül is eltéréseket mutat. Tekintve azonban, hogy kutatásuk sok nehézségbe ütközik, és a fennmaradt szerelmes versek száma alacsony, a róluk nyert képünk még jelentősen bővülhet.
 
Kérdéses a költők személye is, akiket ugyan ritkán, de megneveznek. A Chester Beatty papirusz alapján a ciklusba rendezett művek nem különböző szerzőktől válogatott „gyűjteményes könyvek”, hanem azonos szerző képzelt vagy valóságosan átélt érzelmeinek szavakba öntése. A lejegyzés sorrendje pedig nem találomra történt, vagy a verselés módja alapján lett összeválogatva, hanem tartalmi elvek alapján: egy eseménysor lírai megörökítése, vagy az azonos érzelmek különböző kifejezési módjai. Ez utóbbi esetben a verstípusok szükségszerűen azonosak. 
 
 
Szerkesztő-műsorvezető: dr. Győry Hedvig
Technikai munkatárs: Padi Géza