Thotmesz művészeti műhelye: az udzsat szem

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2010, Május 14

Thotmesz művészeti műhelye / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)

2010 május 14.

 
 
A műsor témája
- MEBT hírek: előadás a Nemzetek Házában a hónap végén egy középkori arab amulett-tekercsről
- Az udzsat szem mitológiai szerepe, az udzsat szem amulettek formái, használata és értelmezése 
 
 
Az udzsat szemről
 
Kevés királysírt tártak fel eredeti állapotában, és közöttük is kiemelkedik bőségével, a talált tárgyak szépségével az a sír, melyet Howard Carter és Lord Carnarvon 1922-ben a Királyok Völgyében (KV62) felfedezett. A sírkamrában aranykoporsóban nyugvó Tutanhamon testét számos ékszer borította, ezek egyike egy háromsoros láncra függesztett udzsat szem volt, melyet két istennő képe fogott közre.  Elől az alsó-egyiptomi Uadzset istennő kígyó alakja ágaskodik, mögötte a keselyű formájú, Felső-Egyiptomot védelmező Nekhbet istennő öleli át szárnyaival.
 
A fáraó újjászületését biztosító szem maga jobb felé néz, és az egyszerű ábrázolásokról is jól ismert emberi szemet ábrázolja, melyet felül a szemhéj vonala zár, és melyhez alulról két kiegészítő elem kapcsolódik: a függőleges nyúlvány, és a spirális. Az előbbi a sólymok szeme alatt elszíneződött toll mintázatát adja ki, az utóbbi a csipa (szemváladék) vonalát emeli díszítő elemmé, melyet az egyiptomi ábrázolásokon a nagymacskák szeme alatt rendszeresen megörökítettek.
 
Tutanhamon ékszerén aranyrekeszekkel alakították ki a formákat, és drágakövekkel és üvegpaszta berakásokkal tették színessé, máskor az egészet egyben formázott fajanszból alakították ki, kőből faragták ki, fémből öntötték, vagy további technikákkal hozták létre. Rendszerint nyakláncon viselték, de rákerült karkötőre is, sőt az újbirodalom idején a gyűrűk jellegzetes védőmotívuma is lett. Védő erejét azonban rajz formájában is kifejtette, így a legkülönbözőbb tárgyakon is megjelenik ábrázolása ráfestve, faragva.
 
A védelmezett személy vagy tárgy, és azon keresztül használója épségét biztosította, hiszen ha például hajón vagy evezőn örökítették meg, azok épségével a szállított személyek vagy áru biztonságos útját segítette elő, míg a házon az abban lakókra is vigyázott. Számos papiruszon is megtalálni a rajzát, ahol a varázsigék hatékonyságát növelte a legkülönbözőbb helyzetekben vagy céloknak megfelelően. Kiderül belőlük azonban az is, hogy megelőző célzattal is lehetett viselni. Mindez jelzi, hogy varázsereje általános érvényű volt. Ezért is válhatott az udzsat szó az óegyiptomi nyelvben a konkrétan ábrázolt szemen kívül magának az amulett szónak az egyik megnevezésévé is.
 
Az „ép, ismét ép” jelentésű udzsat szem amulettjét az Óbirodalom kora óta ábrázolták az egyiptomi mesterek, és készítették el amulettként, vagyis a testen hordott, védőerejű tárgyként. Kezdetben jellemzően egészen kicsi alakban, nagy mennyiségben készültek az amulettek, köztük az udzsat szemek is. Rendszerint láncra fűzték őket, és úgy helyezték el a sírban – mivel azonban jó részük kopottan került oda, a tulajdonosok láthatóan viselték már életükben is. Kidolgozottságuk viselőjüknek a lehetőségeinek megfelelően nagyon széles skálán mozgott, az egészen egyszerű, akár szinte felismerhetetlenségig egyszerűsített, deformált formától a művészi kivitelezésig bármilyen lehetett.
 
Az esetek zömében jobbra néző szemet ábrázol, vannak azonban ellentétes irányba tekintő udzsatok is. Ez a bal szem a Hórusz mítoszra utal, melyben az isten Széthtel folytatott küzdelme során elveszítette bal szemét, és Thot, más variáns szerint Hathor volt az, aki ezt visszahelyezte helyére, és ezzel ismét éppé tette: Hórusz ugyanolyan jól látott vele, mint annak előtte. A mítoszra emlékezve Hórusz szemének is nevezték, és egyes részei az „összeállítás” révén válhattak a tört számok jeleivé. Átalakulása egyúttal a Hold fázisokra is emlékeztetett, miáltal Holdszem is lett. 
 
Az Újbirodalom koráig önmagában jelenítették meg, kiegészítő motívumok nélkül. A 18. Dinasztia alatt azonban az egyiptomi ízlésvilágban bekövetkezett változások az udzsat szemeken is megmutatkoztak: feltűntek különböző kombinációi – és ezek később még tovább is fejlődtek. A kiegészítő elemek ekkoriban mellérendelt szerepet kaptak. Talán legkedveltebb az ureusz kígyó lett. Előtte ágaskodhatott, vagy egész frízt alkotva felette magasodtak a kis, napkorongos kobrák. A korábban csak íves vonalként hátrafelé futó elem is ekkor kanonizálódott spirális formájában, mely a végén körbezárt koronggal a Napra utalt.
 
Szoláris jellegét szintén kifejezi egy név: hívták ugyanis Napszemnek is. Ez megint egy mitológiai szerepre utal, ugyanis a Napisten egyik alkalommal jobb szemét küldte bűntető expedícióra az őt kigúnyoló emberek ellen. E szerint a mítosz szerint a szem Ré Napisten Hathor, Tefnut és más neveken is megnevezett lányával azonos, aki oroszlán formájában mészárolta le a bűnösöket, majd a vértől megittasodva már az ártatlanokat is – miután megfékezték, oroszlán alakban a távoli Núbiában élt … A történet hatására a Harmadik Átmeneti Kortól szívesen készítették az udzsat szem amulettjét tetején fekvő oroszlánnal is.
 
Ugyanebben az időben megsokszorozása is jellemzővé vált. Különösen négyszerezve szerették a formából kipréselni, utalva a négy világtájra, melyek mindegyikén nagy varázserővel rendelkezett. A többszörös ábrázolás persze önmagában a mennyiséggel is növelte hatékonyságát. Szintén nagyobb lett az ereje, amikor egymagában vagy többszörözve körbe foglalták, utalva szoláris, Naphoz kapcsolódó jellegére, bár a szögletes keret sem ritka, mely inkább technikai okoknak köszönhette létrejöttét.
 
Ekkoriban ugyanis feltűnt az áttört technika, amikor a lemezformára alakított fajansz lapokból vágták ki a prototípus mintáját, majd ezekből készítettek présmintát a sokszorosítás céljára. Jellemző anyaguk volt ugyanis az egyiptomi fajansz, melynek állagát az agyag és a tészta közötti állapot jellemezte. Ezt a masszát negatív mintákba nyomták, majd miután kiszáradt kiemelték belőle, és kiégették. A színt vagy eleve a masszába keverték, vagy por ill. máz formájában a felületére került, még az égetés előtt.
 
Ahogy a tömegtermelésben az áttört szemek deformálódtak, néha bizony csak az öt áttört rés látszik. Minthogy az amulett fejlődési sorát tömeges előállítása miatt jól ismerjük, könnyen azonosítható. Nem mindig volt ez így. A középkori arab hódítók már két különböző amulettként ismerték meg az udzsat szemet és az 5-ös szám amulettjének értelmezett eltorzult változatot. Ennek következtében a néphagyományban két különböző varázseszközként élt tovább egészen a 20. századig.
 
 
Szerkesztő: dr. Győry Hedvig
Műsorvezető: Varga Annamária
Technikai munkatárs: Tóth Lázár