Szinuhe irodalmi magazin: Szerelmes versek 8. - Szobeknaht ciklusa

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2012, Szeptember 7

Szinuhe irodalmi magazin / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)

2012. szeptember 7.
 
 
A műsor témája     
MEBT hírek: szívesen fogadunk önkénteseket a rádióműsoraink összeállításához
Mai téma: Szobeknaht versciklusa a Chester Beatty 1. papiruszon, irattartó, hapax legomenen, könyvtár, ágyak, ünneplés énekléssel, sörrel és borral, antonómázia és szinekdohé, konnotáció, anafora.
 
 
Az 1. Chester Beatty papirusz 1. versciklusa:
A papiruszra folyamatos, hieratikus írással jegyezték fel a szövegeket, és a versek esetében a cím piros színnel történő kiemelésén túl további tagolást is szükségesnek tartottak: a szövegbe írt karokkal választották el a ciklus egyes költeményeit egymástól, azokon belül pedig az egyes sorokat a szavak mögé helyezett piros pontokkal jelölték. A címből kiderül, hogy nagy becsben tartották a művet a Deir el Medine városában élő emberek. Eredetileg ugyanis önálló irattartóban (TAj-drf) helyezték el, onnan másolták a 20. század folyamán Chester Beatty tulajdonába került, ma 1. számmal ellátott gyűjteményes könyvbe.
 
Ismert a mű eredeti címe, melyben a költőnek nem csak a nevét adják meg, hanem társadalmi rangját is megismerjük: a város vezetői közé tartozott a „temető írnoka” címmel. A temető az általunk Királyok Völgyének nevezett sír-együttesre vonatkozik, tehát a fáraók túlvilági léte számára kiemelt jelentőségű feladatot látott el, ugyanakkor mestersége folytán nem az arisztokráciából, hanem a mesteremberekkel szoros kapcsolatban álló középrétegből származott.
 
A költemény megbecsültsége így annak társadalmi értékét is jelzi, amit eredeti tárolási módja szintén alátámaszt. A mű 7 egységre tagolódik, itt is szóhoz jut mind a leány, mind az ifjú, bár kétségtelenül ő beszél többet. Az első költemények még személytelenek, egyes szám második személyben hallunk az eseményekről. A 3. egységben már feltűnnek egyes szám első személyes személyragok, a következő versben pedig cselekvésre is szánja magát az ifjú – és a leány. A karra vetett tunika nem csak a sietséget jelzi, hanem erotikus töltetet is ad a soroknak.
 
Az ötödik egységben másfajta fordulat kövekezett be. Most végig a leány vette át a szót, ő mondja el, ahogy látta az ifjú közeledtét, társai körében időtöltését, és saját jelenlétét a társaságban. Bár a fordításban a szavak pontos értelmezésénél jelentős eltérések vannak az egyes kutatók között, aszerelmesek közvetlen kapcsolata, együttléte kétségtelen. Ezért döbben meg az olvasó a költővel együtt, amikor a 6. egységben azt hallja, hogy a következő alkalommal nem nyílt ki számára az ajtó, egész éjjel hiába várakozott. A záróköltemény azonban erre nyújt megoldást – az istenek segítségével maga az ajtó fogja lehetővé tenni a boldog együttlétet.
 
 
Irodalomtörténeti kitekintés:
Az egyiptomi versekben számos költői eszközt felhasználtak a mondanivaló minél teljesebb kifejezése érdekében. Néha egy-egy szóval egyszerre többféle képzetet is szándékosan a vers olvasói elé vetítettek. Ezt a jelenséget, amikor a szóhasználattal egyszerre több, eltérő fogalomra is utalnak, konnotációnak nevezik. Tipikus példák sora olvasható itt. A vers elején és végén kulcsfontosságú szerepet játszó kapu szónak a megnevezése például ezek közé tartozik. A xra ugyanis csak másodlagos jelentésében használatos így, alapvetően az (utat) lezár, (hézagot) kitölt értelemből eredő börtön és fogság jelentéssel használták.
 
A kapu későbbi ellenséges hozzáállását fejezi ki a következő költeményben a fyy használata is, mely a fy vipera szóból képzett ige – ami a kígyó sziszegését utánzó hangutánzó igeként jelen esetben egy szélcsendes állapotot ír körül: a szél az ajtót borító/helyettesítő anyagot nem lengeti. A ciklus keretes szerkezetét jól mutatja, hogy az ajtó később szintén két egységben kerül elő, bár akkor már kiemelt szerepben.
 
Másfajta konnotáció jelenik meg xnm szó alkalmazásával szintén a második költeményben. Itt egyszerre utal a szerző a kedves illatára, a szerelem örömére de az abból sarjadó gyermek várására is, akit aztán sokszor dajka nevelt, akit ugyancsak így neveztek. A szerelem beteljesedését kifejező mnq és aHa szavak szintén többféleképpen érthetők. Az elsőnél a szó tövéül szolgáló ige egyaránt jelenthet teljessé teszt, és megjutalmazt, míg az aHa a „feláll(ít)”, „valamilyen állapotba kerül” értelmeken túl a hiányt is kifejezheti, és ennek megfelelően az életidőt annak minden bizonytalanságával együtt jelenti.
 
A tudatos szerkesztés egy másik eszköze az anafora, a mondat eleji ismétlés szintén megtalálható. Hangsúlyos szerepét jelzi, hogy az első és második egység kezdősorai gyakorlatilag megegyeznek, egyetlen szó eltéréssel: a ház (pr) helyett az utóbbinál a belső fogadó helyiséget (széles csarnok / wsx) nevezik meg. Ez az ismétlődés pedig kiemeli a helyet, megemeli annak a következő sorban következő kijelentésnek a súlyát, amit egyébként szintén ismétléssel – csak éppen eltérő kifejezésekkel – még tovább hangsúlyoz a költő, hogy kettesben töltötték az időt.
 
A szerelmes versekben gyakran megesik, hogy „Aranyost” hívják segítségül. Hathor istennőnek ez a jelzővel történő megnevezése az antonomázia („máshogyan nevezni”) nem keverendő össze az eufémizmussal, ahol egy veszélyes, vagy ártalmas lényt, tárgyat, elemet azért neveznek máshogyan, hogy a névmágia révén nehogy kárt okozhasson. A személyek, helyek vagy tárgyak tulajdonságukkal vagy gyakori jelzőjükkel történő megnevezését a választékos beszéd iránti igény hozta létre, a körülírás egyik módja. (Fordított antonomázia vagyis szinekdohé is van, amikor például a zseni helyett valakit Einsteinnek neveznek.)
 
 
 
Szerkesztő-műsorvezető: dr. Győry Hedvig
Technikai munkatárs: