Mindenszentek / Magyar Ari: Védőszentemnek

Magyar Ari,  Védőszentemnek
 
Nem hiszem el, hogy a lélek testtelen!
Hogy, mint a köd, ott ülsz fenn egy fellegen!
Hallom lépted, amint este elkísérsz,
s napvégeztén valamiért megdicsérsz.
 
Látom szemed csillogását boldogan,
mikor néked elmesélem, mit-hogyan…
oldottam meg önállóan nélküled:
„bravó Kicsim”, mondod halkan, ”úgy tetted,
mint, ahogy azt én tanítottam meg neked.”
 
Ma is csak úgy tanítottál, okítottál, főztél,
vartál…gondoskodtál, mintha ott lennék veled!
Látom fentről, hogy szorgoskodsz!
Tetteidben biztatóan fogom mindig a kezed!
 
Ott ég forrón tenyeremben újaidnak
lenyomata, mint a stigma – jelenléted lelete.
Ki mondaná, hogy ez csupán képzelet,
mikor élethűen, állandóan, szeretettel
kulcsolod a tenyerembe a segítő kezedet.
 
Pesthidegkút, 2015.11.01.