Wenamon rovat: A koptok és nyelvük, beszélgetés dr. Hasznos Andreával

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2014, Július 11
Wenamon beszélgető rovat / KONTAKT Rádió  (87,6 MHz)
2014. július 11.
 
 
A műsor témája      
Mai téma: koptok, Szent Márk, ókopt fázis, kopt nyelv és bohairi, fajumi, ahmimi, lükopoliszi, szaidi dialaktusai, remete élet, szemianakhoréta, khoinonia, Théba, kosárfonás, könyvkötés, Kr.u. 5-8. sz., Küriakosz, Epiphaniosz, Senute, Pakhom, Frange atya, Elephantiné, thébai magyar ásatás – TT65.
 
 
Röviden a kopt nyelvről és korai emlékeiről – beszélgetés dr. Hasznos Andreával
   A kopt szó az egyiptomiak görög megnevezésének, az aigüptiosz szónak arabosított formájából alakult ki. Nagy Sándor hódítása után az itt élő ősi egyipomi népesség erősen keveredett a betelepült hellén népekkel, életmódjában és nyelvében is jelentős változásokon ment keresztül. Az általuk beszélt nyelvet, az óegyiptomi nyelv utolsó fázisát, a népesség korabeli elnevezése alapján hívjuk kopt nyelvnek. Ez már vokalizálva, vagyis a magánhangzókkal együtt rögzíti a szavakat. A kopt írás a görög abc betűit használja, nyelvjárástól függően 6 vagy 7 démotikus jellel kiegészítve. Írásmódja több kísérlet után alakult ki. Ezen ókopt időszak betűhasználata is gyakran eltér a később megszokottól.
   Az ókopt nyelvi fázis idején gyakran örökítettek meg mágikus és a pogány vallásra támaszkodó szövegeket, melyeket fokozatosan szorítottak ki a keresztény tartalmú iratok. Bár a kopt egyház apostoli alapítású, hiszen létrejötte Szent Márk apostolra vezethető vissza kb. 60 k., a kezdeti időszakból csak neveket ismerünk, történeti források a 2. századtól maradtak fenn. A 3. századi keresztényüldözések a kereszténység terjedéséről tanúskodnak, de az ország nagy részében még ekkor is a pogány vallási irányzatok uralkodtak. Csak I. Konstantin császár (Kr.u. 272-337) rendelete (313) után emelkedett az egyház hivatalos rangra, és a keresztény hit Egyiptomban az 5. században vált általánossá. Az önálló kopt egyház pedig Kr.u. 451-ben jött létre. Jól tükrözik az átalakulás folyamatát a korai kopt időszakból fennmaradt iratok is, melyek között sok gnosztikus és hermetikus szöveg található, közöttük pogány (pl. Eugnatos) és krisztianizált (pl. Sofia Jesu Christi) formákkal, ill. a lykopoliszi dialektusban feljegyzett manicheus iratok.
   A dialektusok nyomai felfedezhetők az ókopt szövegekben is, de az emlékek túlnyomó többsége a 3-6. század közötti időszakra esik. Van néhány olyan kisdialektus, melynek csak egy-egy emléke maradt fenn, mint például az I és P jelű. A fő dialaketusok között legtovább élő nyelvként deltavidéki bohairi-t beszélték. Európa is ezzel ismerkedett meg legkorábban. Dél felé haladva a fajumi dialektus következik, mely tulajdonképpen egy ernyő kifejezés, mivel sok változata ismert. Jellemző rá a lambdacizálás, vagyis az „r” hang helyett „l” ejtése, de nem teljesen általános közöttük – a V és W-vel jelzett formákban például hiányzik ez a jelenség. A mezokemi (M) egy közép-egyiptomi dialektus, melynek önállóságát az 50-es években sikerült Paul Kehlnek kimutatnia. Ez egy olyan kisdialektus, melynek fennmaradása az 5. század után már nem bizonyítható. Az ahmimi dialektus Ny-Théba területén még a 6-8. században is igen aktív hatást fejtett ki a hétköznapi szövegek tanusága szerint. Kettős elnevezés él a lükopoliszira, melyet még a 20. század elején az ahmimi egyik változatának tartva a szubahmimi névvel illettek. Kiemelkedő emléke János evangéliuma. Az ilyen fontos, irodalmi szövegek zömét azonban a szaidi dialektusban írták le, mely eredetileg egy felső-egyiptomi dialektus volt, de az írott nyelvnek a 6-8. század folyamán szinte egyedüli formájává válva szupraregionális jelleget öltött. A dialektusok között alaktani és mondattani eltérések és hasonlóságok egyaránt találhatók, néha mindkettő egyszerre. Ez utóbbi jelenséget a nyelvészet morfo-szintaktikai jelenségként nevez meg.
   Théba nyugati partján, Imiszeba sírjának (TT65) a körzetében a 6-8. század folyamán, az ún. Küriakosz kolostorban aktív szerzetesi életről tanúskodnak a Bács Tamás által vezetett ásatás leletei, melyek között 200-300 kopt nyelvű osztrakon és papirusz töredék került eddig elő. Jellemzően a mindennapi élethez kapcsolódnak, de található köztük liturgikus emlék is. Meglehetősen szokatlan, hogy egy Senute homília (evangéliumi szöveget értelmező szónoklat) szövege amphora oldalára írva maradt fenn. János evangéliumának olvasásáról egy kétoldalas, kódexírással készült, tehát könyvből származó papirusz töredék vall. Különleges a jelentősége a görög-kopt glosszáriumnak, mely az ekkor még hivatalos görög és a szerzetesek által a mindennapi életben használt kopt szójegyzéke. Megfejtésük, feldolgozásuk sok feladatot ró Hasznos Andreára, aki a Berlinben őrzött, Elephantiné szigetéről származó kopt töredékek digitalizálási programajának is aktív résztvevője.
   Ott elsősorban a városi életbe lehet bepillantani, különösen adósságokhoz kapcsolódó szerződések révén, a thébai Kyriakosz kolostorban a szerzetesi életnek abba a fajtájába, melyben barlangba vagy sírba költözve, egymástól nem jelentős távolságban, de magukat többnyire ellátva éltek a remeték, szabályos időközönként, talán hetente közös imádságra összegyűlve. Ez a szemianakhoréta életmód könyvkötészettel, mint pl. a szomszédos Epiphaniosz kolostor Frange atyja esetében, vagy kötélveréssel, szövéssel párosult. Az utóbbi, a szövőszék-leletek alapján általánosan elterjedt tevékenységnek számított. Apa Frange komoly archívumot tartott fent, melyben saját leveleinek másolatait is megőrizte, köztük egy olyan is fennmaradt, melyben Küriakosznak írt. A munkák közben rendszerint zsoltároztak, vagy elmélkedtek a szerzetesek. Egy másik szerzetesi életforma, a zárt kolostori élet (koinonia, vagyis koinos biosz) Apa Pachom regulái alapján rendkívül szigorúan beosztott közösségi életformát tükröz, míg a sivatagba elvonult, magányos remete, az anakhoréta élete az önfenntartás mellett a démonokkal való folyamatos küzdelmet jelentette. Például Szent Athanáziosz pátriárkha életrajzi művéből kiderül, hogy bizony ezek a démonjárások rendkívül veszélyesek voltak, előfordult, hogy Szent Antal lábra állni is alig tudott utána, annyira kékre-zöldre verték.
   A koptológia tudománya tehát a koptokkal foglalkozik mindenféle szempontból – tárgyi, szellemi kultúrájukat, és nyelvüket vizsgálja. Ez utóbbi esetben olyanra is kitér, mint az idegen szavak átvétele, integrálása a kopt nyelvbe, vagy éppen a fordítása, ill. az idegen nyelv legkülönbözőbb szintű nyelvészeti hatásai. Görög-kopt viszonylatban ezen a téren úgy tűnik, hogy két fázist lehet elkülöníteni: az együttélés hellénisztikus-római időszakát, és a pontosan, lehetőleg félreértés nélkül történő szent szövegek kanonizált fordításának az időszakát.
 
 
Szerkesztő és műsorvezető: dr. Győry Hedvig
Technikai munkatárs: Padi Géza