Szinuhe irodalmi magazin: Ipu. a főrangú intelmei 3.

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2013, November 15
Szinuhe irodalmi magazin / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)
2013. november 15.
 
 
A műsor témája      
Mai téma: Ipuver intelmei (Kákosy László fordításában), szebait, panasz, sirám, Atum, istennel folytatott párbeszéd, érzelmek, hüperbolé, anaphora, theodicea, Biblia
 
Ipuver intelmei:
Az „intelem” 5 egységre osztható tartalma és a nyelvi struktúra alapján. Az első (1-6. oszlop), legjobb állapotban fennmaradt rész egységei egy „bizonnyal” bevezetett megállapítással kezdődnek, majd ennek következménye, vagy bővebb kifejtése következik teljes mondat(ok) formájában. A hangsúlyt a társadalmi struktúra átalakulására teszi, a szerepek cseréjét emeli ki, és a hivatali rendszer összeomlását.
 
A második (7-10,5 col.) egység az „Ime, olyan ...” kifejezéssel indít, majd a hasonlat után egyes esetekben további kijelentéssel világítják meg a kezdő megállapítást. Itt a királyi hatalom megrendülése, a király személyének a halála az indító téma, utána azonban visszatér a gazdagok elszegényedésére és a szegények meggazdagodására, a felfordult világ érzékeltetésére.
 
A harmadik (10,6-13,6? col.) egység szerkezetében jelentős eltérés figyelhető meg a korábbiakhoz képes. Két rövidebb, és egy hosszabb részre oszlik. Kevesebb ismétléssel, de refrénszerűen a „Semmisitsétek meg annak a pompás fővárosnak – melynek ... – az ellenségeit!” kiáltással kezd, majd a „Gondoljatok a ... ”  különböző feladatokra szólítja fel őket. Míg előtte a hivatalnok, törvény és hivatal hármasa áll, itt az istenek számára előírt szertartások betartását emlegeti, különös tekintettel a különféle áldozatokra.
 
Egészen más jelleget ölt azonban a továbbiakban (11,12-13,6? col.): a nagy Őt ostorozza, helytelen tetteinek következményeit sorolja. Ezzel visszatér a panaszokhoz, melyek azonban itt már beletörődve hangzanak el. Lezáráskor pedig óhajjá szelídül a baj, de valójában a nagy Őt szeretné felszólítani arra, hogy a felfordult világ részese legyen, hiszen akkor lehetetlen, hogy ne állítsa helyre a rendet. A mondatok szerkezetükben és kifejezésmódjukban is eltérnek egymástól, mintha egy idegen szöveg befoglalásának lennénk a tanúi. 
 
A negyedik egység (13,9?-15,13 col.) a forditásban még rövidebb – ennek azonban részben a papirusz rossz állaga az oka. Ismét azonos szerkezetek következnek, „Oly szép azonban az, mikor ... ” felkiáltásokkal. Itt a múlt idealizált képe tűnik fel, az előkelők hajdani életének a morzsáival. Az egység vége azonban ismét eltérő szerkezetű, és az Egyiptomba telepedett idegen népek, valamint az elidegenedett ifjúság viselkedését méltatja.
 
Az 5. egységként megjelölt 16. oszlop még értelmezhető két sora egy történetbe kezd, melyről szokás feltételezni, hogy Ipuver munkájának a része. Ez azonban kevéssé valószinű, ha meggondoljuk, hogy már előtte leírták a zárókolophont, melyből kiderült, hogy Ipu nem saját kedvteléséből jegyezte le mindezeket, hanem mert Őfelségének, a Mindenség urának válaszolt.
 
 
Irodalomtörténeti kitekintés:
Ipu, a Főrangú intelme a szó klasszikus értelmében nem tartozik ebbe a műfajba, bár az egyiptomiak minden valószinűség szerint a szebaittanitás” szóval nevezték meg. A modern intelem megnevezés Gardiner munkája nyomán terjedt el, aki első publikációjában így hívta. Az elnevezésnek valóban van egy kis létjogosultsága, amennyiben tanító célzattal íródott, a helyes viselkedés hiányának a következményeit ecseteli, amikor Ipuver a gonosz, maat nélküli cselekedetek miatt létrejött állapotot fogalmazta meg – természetesen a régi előkelő körök szemszögéből. Erre a műfajra jellemző a szerző nevének a megadása, és mellette szól verses formája is.
 
Tartalmát tekintve több helyen is igen közel áll Khakheperreszeneb panaszához, melyet az ókori Egyiptomban a szebait műfaján belül különálló változatnak tekintettek. A műnek ezek alapján a sirám, panasz műfaji megnevezést lehetne adni. A pesszimista, negatív elemeket felsoroló részek általánosságban vannak megfogalmazva, átfogó érvénnyel. A túlzások (hüperbolé) alkalmazása az egész költeményen végighúzódik.
 
A 3. egység alapján a bibliai Jób Könyvével is párhuzamba állítható, hiszen Ipuver a legfőbb istennel, a Napisten világot teremtő aspektusával folytat beszélgetést, ráadásul annak tetteit bírálva. Ez a rész, amit kifejezetten a theodicea műfaj megjelöléssel lehet illetni, más szempontból is kitűnik a költeményből. Nincsenek benne anaphorák (mondat eleji ismétlések), de az érzelmekkel telített felkiáltó mondatok itt is jellemzőek. Hasonló hatást keltenek az óhajtó és kérdő mondatok, melyek a műnek csak ebben a részében fordulnak elő. Ez az egység jellegében annyira eltér a többitől, hogy utólagos betoldásnak tekinthető, ahogy a negyedik egység vége is.
 
 
Szerkesztő-műsorvezető: dr. Győry Hedvig
Technikai munkatárs: Padi Géza