Thotmesz művészeti műhelye: Sznofru fáraó Tört Piramisa

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2013, Május 17
Thotmesz Művészeti Műhely / KONTAKT Rádió(87,6 MHz)
2013 május 17.
 
A műsor témája
Mai téma: Sznofru, Tört piramis, „Görbe piramis”, körzet, szatellit / királynői piramis, feljáró, Völgy-templom, portikus, pillér, szerkezeti átalakítás, uralkodó kultusz, kikötő, Dahsur.
 
 
Sznofru Tört Piramisa
Különleges alakja miatt már a 18. században feltűnt az utazóknak xa-snfrw, mr rsjFelragyog Sznofru, a déli piramis”, így a tört élű piramis hamar bekerült a korai európai útleírások közé. Első komoly felmérését 1839-ben John Shae Perring készítette el, feltárása Ahmed Fakhry nevéhez fűződik (1959). A 80-as évek óta Rainer Stadelmann végzett régészeti munkákat a területén (1980, 1993). 2000 óta a Német Régészeti Intézet újabb kutatásainak áll a középpontjában, mely a vidék ókori képét szeretné rekonstruálni. 2009-ben felfedezték a kikötőjét is, melynek feltárása most is tart.
 
A piramison belül nincsen temetkezésnek nyoma. Funkciójának meghatározására éppen ezért több elképzelés is született: temetkezőhelynek indult, de építészeti okok miatt nem tartották biztonságosnak; „kísérleti” céllal épült; a Vörös piramis kultuszpiramisa. Maga az építkezés vsz. Sznofru 15. uralkodási évében kezdődött, és a felső kamrában található graffitik alapján kb. 3 évig tartott. Ekkoriban Nefermaat volt a vezír, így feltehetően ő irányította építését.
 
Az építkezésnek 3 fázisa mutatható ki. Először egy kb. 60o-os dőlésszögű, meredek gúlaforma építéséhez kezdtek, élére állított, ferdén befelé dőlő, nagyméretű kőtömbökkel. A közöket kőtörmelékkel, agyag és gipsz habarccsal töltötték ki. Feltehetően statikai okok miatt ezt kb. 12 m magasra érve átalakították. Ebben a 2. fázisban körbefalazták a piramis oldalait, és ezen 54-55o-os dőlésszögben a korábbi technikának megfelelően kiszélesítették, majd tovább építették.
Az utolsó fázisban ismét csökkentettek a piramis éleinek a dőlésszögein – ez adja a tört oldalakat. Ezzel egyidejűleg a falazási technika is megváltozott. A módosítás oka nem teljesen egyértelmű: teológiai és statikai okokat egyaránt feltételeznek, sőt a sietség is felmerült, mint indok. A legvalószínűbbnek az agyagpala talaj süllyedése miatt keletkezett repedések tűnnek. Ennek tehermentesítését is szolgálták a most már vízszintesen elhelyezett kövek, melyekkel befejezték a kb. 100 m magas építményt. Borítása turai mészkő.
 
Szokatlan a két bejárat, melyet egy utólagosan megépített folyosó köt össze a záró fülkés átjáró és a „kémény” között. Az így létre jött hármas tagolás azonban mintának tűnik a később épült piramisok tervezésénél.
A korábbi hagyományoknak megfelelő északi bejárat lejtős folyosóval kezdődik, előcsarnokba torkollik, ami a fennsík talajából az álboltozattal éppen csak kiemelkedő kamrába vezet. Ehhez kis oldalfülkével egy függőleges akna kapcsolódik, melyet „kéménynek” neveznek.
A nyugati bejárat folyosója a piramis felépítményébe vezet fel. Végén kis árkot alakítottak ki, majd két záró fülkével lezárt vízszintes átjáró következik, melyben egy, a folyosó teljes szélességét kitöltő akna is helyet kapott. Ezen áthaladva lehet a felső kamrába jutni. Itt kőtörmelék és habarcs további munkálatokra utal, melyek célja azonban ismeretlen. A falakon a repedéseket gipsszel kitömték.
Felmerült, hogy lehetnek még ismeretlen járatok, helyiségek a piramis gúlájában, ennek tisztázása még nem történt meg.
 
A piramis északi falánál kis áldozóhelyet alakítottak ki a korábbi hagyományoknak megfelelően, a halotti kápolnát azonban a keleti oldalon építették fel. Központi részét az oltár és azt két oldalról szegélyező, 9 m magas monolit sztélé alkotja, melyekre Sznofru titulatúráját faragták szerekhben elhelyezve, a Sznofru nevet kartusba írva.
 
A piramistól délre egy kisebb, de szintén jelentős piramis áll. Ennek falazása vízszintesen rakott kváderkövekkel történt. Különleges a belső szerkezete. Északi oldalán lejtő majd emelkedő folyosóval lehet bejutni. Érdekes ez utóbbi rész végének kiképzése: a gizai Nagy Galéria előképének tartják. Innen nyílik az 1,6 m hosszú kamra. H. Ricke még I. Hotepheresz királynő temetkezőhelyének vélte, ma már tudjuk, hogy ehhez túl rövid. R. Stadelmann felvetette, hogy eredetileg esetleg a király belső szerveinek a temetésére szolgálhatott. Ismert a neve is: xw(j) snfrwSznofru véd / Sznofru védelme”. A keleti oldalán elhelyezkedő kis kápolna a nagy piramishoz hasonló szerkezetű, de a két sztélé magassága 5-5 m.  
 
A Médumi piramishoz hasonlóan ezt az együttest is körítőfal veszi körül, melyből az északkeleti oldalon feljáró indul a Nílus felé. Ez 700 m után egy vályogfallal körbe vett mészkőtemplomhoz vezet, majd kb. 140 m hossz után egy U alakú építményhez, melyről feltételezik, hogy kikötőként funkcionált. Ennek feltárása még nem ért véget.
A templom szerkezetében a piramisok falánál szokásos halotti templomokhoz hasonló. Négy, egymás mellett elhelyezkedő helyiség után nyitott udvar, majd 2 x 5 pillérrel kezdődő, 6 kamrás egység alkotja. Az első egységben a halotti alapítványokat megszemélyesítő nőalakokat ábrázolták, amint áldozatot hoznak Sznofru kultusza számára, a hátsó egységben a fáraó jubileumi ünnepét örökítették meg, a kamrák hátsó falán pedig Sznofru félig szoborszerűen lépő alakja domborodik ki.
A templomkörzetben a fáraó halotti kultuszának papjai is helyet kaptak, itt emelkedtek lakóhelyeik. Papjai a Középbirodalom korában is aktívak voltak még. A feljáró utolsó szakaszának a feltárása közben talált újbirodalmi leletek pedig arra utalnak, hogy ekkor is mutattak be áldozatot – ennek körülményei azonban egyelőre még tisztázásra várnak.

 
 
Szerkesztő, műsorvezető:
dr. Győry Hedvig
Technikai munkatárs: Padi Géza