Thotmesz művészeti műhely: Szehemhet és Haba fáraó lépcsős piramisa

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2013, Március 22

Thotmesz Művészeti Műhely / KONTAKT Rádió(87,6 MHz)

2013 március 22.
 
A műsor témája
MEBT hírek: Hétfőn Toma Pál tart előadást az arab világ gazdasági helyzetéről és az export lehetőségekről  
Mai téma: lépcsős piramis, Dzsószer, Imhotep, masztaba, körítőfal, „palota homlokzat”, Zaharia Goneim, Jean-Philip Lauer, Szakkara, Zawiet el-Arjan, 3. dinasztia, archaikus kor
 
Szehemhet fáraó lépcsős piramisa
Szakkara temetői az egyiptomi állam kezdetétől fogva rejtenek sírokat. A 3. dinasztia korában Dzsószer sírkerületétől nem messze egy másik körítőfallal övezett halotti együttest is feltártak. Ennek falában egy piros tintás graffiti Imhotepet említi, aki feltehetően ennek a területnek is főépítésze volt. Mivel a palota formájában kialakított, álajtókkal tagolt falak állapota szinte mindenütt rendkívül rossz, nem tudni, hol lehetett a tényleges bejárat. Számítások alapján 10 méter magas volt, és a maradványok alapján tudjuk, hogy turai mészkővel burkolták.
 
A körzet belül 3 egységre oszlik, melyeket fal választ el – eredetileg a középső négyszögletes terület épült csak meg (340x183 m), majd két oldalán megnyújtották a teret (523x183 m, Rainer Stadelmann szerint a tagolódás éppen ellentétesen alakult ki.) Zakaria Goneim középtájon egy lépcsős piramist fedezett fel (1951), melynek hosszas kutatások alapján sikerült a sírkamrájába bejusson (1954), ami azonban üresnek bizonyult, csak egy szokatlan módon, egyik rövid oldalán felhúzható T formájú kőlap segítségével nyitható egyiptomi alabástrom szarkofágot talált. Ugyan a tetején az elporladt fa maradványai még rajta voltak, de belül üres volt, sőt korábbi temetkezésnek sem mutatkozott nyoma.  
 
A piramis alépítményét É-i oldalon lehet megközelíteni. Egy É-D-i folyosón lehet a piramis középtengelyében 31 méterre lefelé haladni. Végpontja a piramis középvonalában kifaragott 8,9 x 5, 2 m sírkamra. Előtte négyfelé ágazó vakfolyósok veszik körbe, ill. egy visszafelé vezet. Nagyjából a főfolyosó felénél egy - ismeretlen rendeltetésű - függőleges akna halad felfelé, a külső lejtős rámpa résznél pedig egy derékszögben metsző keresztfolyosó indul, melynek mindkét vége a piramis mellet befelé fordul. Két oldalán szabályos közökben egykor raktározásra szolgáló kamrák tagolják.
 
Az akna mellett 21 karkötőből, állatcsontokból, fajansz gyöngyökből álló 3. dinasztiabeli leleteket találtak, ill. elefántcsont táblát nbtj Dsrtj anx felirattal. A 700nál is több kőedény pecsétlenyomatai között Szehemhet neve is megtalálható, egyik esetben egy elephantinéi kormányzóval együtt.  Felsőbb rétegben előkerültek Amaszisz fáraó (26. dinasztia) korából származó papirusz töredékek. Ezek elhelyezése korabeli restaurálásra enged következtetni.
 
A föld felett feltételezések szerint 7 lépcsős piramist (kb. 70 m) terveztek, amit azonban befejezetlenül hagytak, talán a 2. lépcsőfok még elkészült. Ezt is turai mészkővel boríthatták eredetileg, mára azonban már ennek nincs nyoma. A függőlegesen, 14 rétegben elhelyezett, a dzsószeri építkezéshez képest kétszeres méretű kövek között egyikre ráírták a nTrj-Xt nevet. A kőlapok kb. 15°-kal térnek el a függőlegeshez képest, befelé. A terep néhol 10 m-teres szintkülönbségének kiegyenlítésekor keletkezett törmeléket itt használták fel.
 
A körzetben egyetlen további épületet találtak még, a szintén mészkőből épített déli sírt. A masztaba formájú felépítmény alatt egy hosszú folyosó vezet a sírkamra 30 m mély aknájához. Fakoporsóba helyezett, kb. 2 éves gyermek múmiáját találták benne állatcsontok és kőedények kíséretében.
 
 
Haba fáraó lépcsős piramisa
Zawiet el-Aryan fennsíkján építették, 5 vagy 7 lépcsővel tervezték, de szintén befejezetlen maradt. Mára már annyira kicsi lett, hogy Haram el-Meduwara „kerek piramis” a helyi neve. A szakirodalomban a már Szehemhet piramisánál említett technikáról „réteges” (layer) piramis néven szokták emlegetni, mivel ez a legkorábbi ilyen típusú építmény: a 19. század óta ismert (1839: Perring, majd Lepsius, Maspero, de Morgan, Barsanti). Utolsó régészeti ásatása 1910-1911-ben Reisner és Fischer nevéhez fűződik. A Bostoni Museum of Fine Arts-ba került dokumentációt csak 1978-ban publikálták (Dows Dunham). Az építtető neve a kb. 200m távolságra épített Z500 masztabában talált Haba szerehhel ellátott kőedények alapján, ill. az építési technológia és tervek összehasonlításával vált azonosíthatóvá.
 
Nem tudjuk, hogy még milyen épületeket terveztek körülötte. Szokatlan, hogy bejárata a keleti oldalon nyílik, de az utána következő folyosó szerkezete egyértelműen a Szehemhet piramisnál kialakított alaprajz egyszerűsített változata. A keleti fal mellett fennmaradt szárított agyagtéglák kapcsán felmerült egy esetleges piramis templom hajdani léte, de valószínűbbnek tűnik, hogy az építkezéskor használt rámpa maradványairól van szó. Kissé keletre szintén található egy agyagtéglákat rejtő mesterséges domborulat, mely alakjáról a Gamal el-Barek „tevehát” nevet kapta. Ennek kapcsán merült fel a Völgy-templom lehetősége. A helyzet tisztázása azonban további kutatásra szorul.
 
 
Szerkesztő, műsorvezető:
dr. Győry Hedvig
Technikai munkatárs: Padi Géza