Szinuhe irodalmi magazin: Szerelmes versek 6.

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2012, Július 13

 Szinuhe irodalmi magazin / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)

2012. július 13.
 
 
A műsor témája
Mai téma: Kairói osztrakon szerelmes dala, osztrakon, szerelem, szív, krokodil, méz és zsír alkalmazása, ciklikus verselés, szolgáló szerepe, viszonzott szerelem, tettvágy, vízi-varázslat, előadás talán közönség előtt
 
A kairói edényen olvasható 1.versciklus:
Deir el-Medine lakói között férfiak, sőt nők is többen tudtak írni és olvasni. Ezt rendszerint a könnyen beszerezhető osztrakonok segítségével művelték – a törött edények, lapos kőlemezek kiválóan megfeleltek feljegyzéseik számára. A nagyobb méretűek külön értéket képviseltek, hiszen terjedelmes szövegeket is együtt tarthattak rajtuk. Igy történt ez a „kairói osztrakonnal” is, mely 31 töredékével szerelmes dal ciklusokat őrzött meg számunkra.
 
Először Wilhelm Spiegelberg (1897) és W.M. Müller (1898) publikált 3 nagyobb szövegrészt, hieroglif ill. hieratikus formában. Ezeket jelentős mértékben kiegészítették az 1950-es évek ásatásain feltárt újabb darabkák, melyek segítségével George Posener lényegesen teljesebb és pontosabb szöveget tudott 1972-ben közzétenni. Michael V. Fox már erre alapozta irodalmi elemzését, értelmezését.
 
A 36,5 x 43 cm nagy cseréptöredék korábban I. Amenemhat intelmeit tartalmazta. Miután annak szövegét nagyjából lemosták, akkor kezdtek a szerelmes versek felírásához. Ezt folyamatos hieratikus írással tették, ám időről-időre egy kar jellel lezártak egy egységet. Ennek alapján a teljes szöveg 13 egységre osztható, melynek számát Fox eggyel megnövelte – feltételezése szerint egy kar egy kitörött, hiányzó részben helyezkedett el.
 
Tekintve, hogy az osztrakon erősen sérült, számos sor eleje, vége, vagy éppen valamelyik közbülső része hiányos. Éppen ezért több helyen is rekonstrukcióra szorul. Többségük a szövegkörnyezet alapján tartalmi szempontból egyértelmű. Vannak azonban olyan részek is, melyek oly mértékben hiányosak, hogy újabb töredékek előkerüléséig kiegészítésük semmilyen formában sem lehetséges. Ezek a nehézségek magyarázzák a műfordításokban található jelentős eltéréseket, ill. bizonyos részek hiányát.
 
 
Irodalomtörténeti kitekintés:
Az egyiptomi szerelmes versek, úgy tűnik, gyakran voltak ciklusba rendezve, és a Ramesszida korban szokás lehetett ezekkel egy-egy eseménysort bemutatni. A ciklusokat tudatosan építették fel, és elfogadott lehetett a 7 egységes ciklus, mely a kairói osztrakonon kívül a Chester Beatty I. papiruszon is megtalálható – egyik ciklusnál maguk az egységek is a sorszámukkal kezdődnek, és szójátékkal az egység végén is utalnak a számra.
 
Jelen esetben az osztrakon első ciklusát vizsgálva megállapítható, hogy a kezdő versek a leány ajkáról hangzanak el, aki három versben mondja el vágyakozását az ifjú iránt. Beszéde végén az is kiderül, hogy nem magányosan epekedett, hanem az ifjú is ott volt, látótávolságon belül, hiszen egy „piros sügért” (wAD dSr) nyújtott felé, szerelme jeléül. Ezt saját kezével fogta ki a vízből, mely elválasztja őket egymástól. Érdekes szójáték egyébként, hogy a piros hal egy másik megnevezése (aHA) a „harcos, a férfi” (aHAwtj) szóval cseng egybe, és a leány beszéde végén éppen ezzel a szóval szólítja meg, és hívja, hogy jöjjön, nézzen rá! 
 
A következő három versben az ifjú sem rest, és bár a körülmények egyáltalán nem kedveznek neki, hiszen egy csatorna választja el kedvesétől, ráadásul egy krokodil is lesben áll, ő bátran nekivág az átkelésnek, hiszen szerelme védő varázslatot végez érdekében, amitől a krokodilt pusztán kis egérnek érzi. Ez segíti át a túlsó partra. A következő versekből ugyanis kiderül, hogy boldogan ölelik át egymást. Nagy örömüket az ifjú hasonlatok formájában önti szavakba. Punt, az istenek országa, és az iber-balzsam - Cisztusz-féléből készített illatszer - is ennek nagyszerűségét juttatja kifejezésre.
 
A záróvers szintén az ifjú szájából hangzik el, de nem önmagához beszél, vagy érzéseinek ad hangot, hanem egy harmadik személyt szólít meg, egy szolgálót, kinek feladata, hogy a közösen eltöltendő éjszakához a háló helyiséget megfelelően előkészítse, kedvesét megillető illatos és finom vásznakkal vesse meg az ágyat.
 
Gondos, tudatos szerkesztésre vall az is, hogy az ifjú és kedvesének a beszéde versről-versre párhuzamba állítható, és gondolataik egymás utánja egy kis történetet mesél el. Még annak a lehetősége is felmerült, hogy esetleg valamiféle előadás nyomát őrizte meg az osztrakon, ahol a közönség együtt élvezte a játék örömét.
 
 
Szerkesztő-műsorvezető: dr. Győry Hedvig
Technikai munkatárs: Padi Géza