Wenamon beszélgető rovat: dr. Bács Tamással Imiszeba sírjáról és az ásatásról

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2012, Március 16

Fáraók földjén

Wenamon beszélgető rovat / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)
2012 március 16.
 
A műsor témája
- MEBT: következő ülésen dr. Kondricz Péter és Gál József mutatja be az Africa-Europe Challange Project-et, és időpontot egyeztetünk a „Szent galleni kalandok” című kiállítás megtekintéséhez
- Vendégünk dr. Bács Tamás, az ELTE Egyiptológiai tanszékének vezetője
 
Röviden az elhangzottakból
A tanszék őszi ásatása, melyet dr. Bács Tamás vezet, mintegy 80 x100 m-es területet foglal magában a TT65 sír körül. A munka az említett sír feltárásával kezdődött 1995-ben. Imiszeba, Amon karnaki templomának harmadik generációs levéltárnoka IX. Ramszesz korában élt, és halotti kultusza számára – főpapjának a mintáját követve – királyi kultuszemléket imitált sírjában. Ugyanis a királysír festőjével a királyi templom képeit festette meg. Amenhotep vezető festő mellett egy felirat alapján tudjuk, hogy itt dolgozott még fia, stiláris alapon pedig Hormin munkáját lehet elkülöníteni. A mennyezeten tapasztalható minőségi különbségek több segéd munkáját valószínűsítik. Imiszeba másik emléke a karnaki felvonulási útvonal mentén olvasható, ahol mint „az isteni oltár ellátója” felsorolja a különböző papok és papnők által az isten élelmezéséhez nyújtott élelemmennyiségeket.
 
A kápolna első termében, ahol a színes festéssel díszített falak vakolata levált, ott domborművek figyelhetők meg, melyeket a sír előző tulajdonosa, Nebamon vésetett. Sírja feltűnően nagy, mindössze 3 előkelőség sírja előzte meg nagyságát. Hatsepszut korában élt, és feltehetően személyes titkára volt a királynőnek.
 
A TT65 sír előtti udvarban két aknasír is volt. Egyik a núbiai alkirály, Penré temetkezését rejtette egykor, és vályogtégla felépítménnyel rendelkezett, melynek alapjaiból is csak nyomok maradtak meg. Nyílvesszők, szék, festett kerámia, bőr, ébenfa szakáll, szenet játék elefántcsont és ébenfa darabja, két kanopuszfedő apró darabjai kerültek elő. Az északabbra vágott 2. aknasír felszerelését valószínűleg a Nebamon sír építésekor felhalmozott törmelék őrizte meg a 20. század elejéig. Díszítetlen sírkamrájában a kiállítási szempontból érdektelen leletek a Második Átmeneti kor vége – III. Thutmoszisz korára keltezik. Ebből a korszakból származik a 7 x 1,7 m nagy halotti lepel is, melyre szépen oszlopokba (columna) rendezett hieroglif feliratokat festettek. Egy Halottak Könyve mondást már sikerült azonosítani – várhatóan 20-24 lesz. Különlegesség 2 x 1,7 méteres subaszerűen készített ágytakarója. Nagy valószínűséggel ugyanaz az a Reniszeneb volt, akinek a Metropolitan Múzeumban (N.Y.) berakásokkal díszített ébenfa széke látható.
 
A sír előtt két újabb sírt fedezett fel az expedíció, melyek egyike egy még törmelékkel töltött szaff sír. Ennek bejáratát – nevének megfelelően - oszlopsor díszítette. A hason kúszva megtett felderítés alapján az Újbirodalom idején két részre osztották, és ennek megfelelően festették is. A másikban 1905-ben már jártak, de később betemetődött. Kápolna részének szentélyében egy szoborcsoportra akadtak, mely valószínűleg szülei társaságában ábrázolta. Szomszédságában áldozati jelenetet festettek fel. Feltételezhetően ezeket is a 18. dinasztia elején vájták. A környék további félbehagyott vagy megrongált sírjai között található Hapuszeneb főpapé – ennek építészeti feldolgozása megtörtént, az epigráfiai vizsgálat viszont még nem készült el, ahogy a környék számos további sírjáé is az eljövendő évek feladata lesz.
 
Az ásatási terület nagyságát az indokolja, hogy a Kr.u. 6. századtól egy anakhoréta szerzetesi közösség alakított itt ki telepet, és költözött be a sírok udvarába. Vályogtégla épületeiket azonban legkésőbb 1914-ben eltakarították, így életükről csak a kis tárgyak vallanak, és az a ma már kb. 200 kopt osztrakon, papirusz (köztük egy evangélium töredéke) darab, melynek feldolgozása szintén folyik.
 
A legutóbbi ásatási szezonban az általános körülmények miatt tanulmányozásra készültek. A Thébában töltött majdnem 3 hét alatt azonban hosszabb ideig leltározni kényszerültek, mivel a leletek jelentős részét az el-tarifi katonai őrzés alatt álló raktárába kellett beszállítani. Ennek ellenére folyt a falképek rögzítése, a feldolgozáshoz szükséges dokumentáció készítése, a szövegek filológiai elemzése, megkezdődött a múmialepel konzerválása, és a fénykép- és rajzkészítés is jelentős volt.
 
 
Szerkesztő és műsorvezető:
dr. Győry Hedvig