Thotmesz művészeti műhely: Szüret jelenete Naht sírjában

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2011, Szeptember 30


Thotmesz művészeti műhelye / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)

2011 szeptember 30.
 
 
A műsor témája
- MEBT hírek: jövő héten tárlatvezetés lesz a Múmiák Testközelben kiállításon, és hétfőn a hazai kopt egyház feje tartott a Nemzetek Házában előadást
- a szőlő szüretelése, kitaposása és amforákba töltésének jelenete Naht sírjából, a kopt egyház, kopt nyelv, óegyiptomi borok, termelésük, minősítésük, címkéik, borászatok a Nílus Deltában.
 
Naht sírja (TT52)
Théba nyugati partján, a gurnai temető egyik leglátogatottabb sírja Nahté, pedig hosszanti folyosóját csupán bevakolták, és festett keresztfolyosója egészen kicsi. Mégis sok, szépen megkomponált, a hagyományos egyiptomi szabályoknak megfelelően, változatos jelenetekkel teli festett falak fogadják a látogatót az első teremben, amelyik szokásos irányáról a keresztfolyosó nevet kapta. Mennyezete egyenetlen, ennek ellenére igen dekoratív, mivel színes szőttes minták borítják.
 
A bejárati oldal két felén a felső sáv magasabb, és Naht meg Taui áll egymás mellett, hogy áldozatot mutasson be. Jobb oldalt az áldozati állatok felvonultatása tölti ki a fennmaradt három sávot (a teljes alsó rész hiányzik), a szemközti oldalon pedig a földművelés jelenetei töltik ki nemcsak a tulajdonos alakja mögötti teret, hanem a szerencsésen megmaradt alsó sávot is. Az áldozati tálca alatt még egy mészárszék jelenetben marha levágást is ábrázolták.
 
A jobb oldali falat ismét két áldozati jelenet díszíti, a balon pedig álajtó, alatta áldozatok halma helyezkedik el középen, két oldalt pedig még hozzák a további áldozati ételeket, növényeket.
 
A bejárattal szembeni fal mindkét oldalán Naht, és feleségének alakja látható kétszer egymás alá festve, ugyanis a falat két azonos magasságú sávra osztották. Áldozati ételekkel megrakott asztalok előtt ülnek. A baloldal erősen hiányos, de itt található alul a híres 3 zenész lány jelenete, felül pedig vak hárfás zenél a Völgy Ünnep lakomáján. Jobb oldalt felül a mocsári halászat és madarászat, az alsó sávban a szüret és hálós madarak elfogása, tartósítása látható.
 
A szüreti jelenet maga is befejezetlen, így például több figura haja kifestetlen maradt. Jobb oldalon egyiptomi szoknyás férfiak szedik a nagy sötétkék fürtöket stilizált leveles, jelzésszerűen felfestett szőlőlugasban. A baloldalon egy nagy kád látható, felette füzérekkel díszített keresztgerendás taposó látható, benne ágyékkötős fiatalemberek tapossák ki a szőlő levét, mely a kádhoz épített, alacsonyabban elhelyezett kisebb medencébe csurog. Egy újabb, fehér ágyékkötős ember innen meri ki. Nála nem látszik merőedény, de a felette sorakozó kétfüles edények jelzik tevékenységének eredményét.
 
Szőlészet, borászat
A jArrt, vagyis szőlő az egyiptomi történelem kezdetei óta kedvelt gyümölcs. Nem csak frissen fogyasztották, hanem mazsolává aszalták, vagy levét kitaposva bort készítettek belőle. Sokáig csak a Delta vidéken és az oázisokban termesztették, az Újbirodalom korában azonban úgy tűnik, művelése elterjedt Théba környékén is. Nedűje jellemzően az előkelők itala volt, amit a szőlőskertek viszonylagos ritkasága mellett a műveléséhez és feldolgozásához szükséges szakismeretek is indokolnak.
 
A szüretkor mindjárt kitaposott szőlőlevet nagy tárolóedényekben őrizték, mint Naht festményén is látható. A könnyebb szállíthatóság kedvéért fülekkel látták el, és hogy a nagy súly ellenére is jól megtarthassák az edényt, két vagy három füle is lehetett. Deir el-Medinében nyakát és hasát Bész formájához igazították, de a legtöbb helyen díszítetlenül hagyták – csak a felszolgáláskor használt amforákat festették, ezeket inkább virágfüzérekkel ékesítették a lakomákon.
 
Az Egyiptomból ismert szőlőmaradványok sötét színűek, és a Vitis vinifera szőlőből fejlődnek ki. Művelésüket jellemzően lugasszerűen oldották meg. Ez annyira elterjedt volt, hogy a szó végén álló determinativum (meghatározó jel) is ezt ábrázolja. Egyes jelek arra utalnak, hogy fára is futtatták, máskor meg hagyták a földön szétterülni. Egy középegyiptomi mítosz-változat szerint, Hórusz kitépett szeméből is szőlőtőke nőtt ki.
 
A házilag nem előállítható borokat a fáraó / az előkelőségek és a templomok szőlőskertjeihez csatlakozó borpincékben érlelték. Külön tudománynak számított, amit az is bizonyít, hogy a bor, ahogy akkoriban írták jrp, előállítása önálló szakmának számított. A vincellérek nevét a bort szállító edényekre is felírták. Jelölték még az évjáratot, természetesen a fáraók uralkodási évének megadásával és a szőlőskert nevét, esetenként földrajzi meghatározásával együtt, valamint minőségét.
 
Nem tudjuk, Naht milyen bort ivott, de irnoki és órapapi tisztsége alapján feltehetően az átlagos minősítésű borokhoz jutott hozzá, melyeket Deir el-Medinében is nagy számban forgalmaztak. Talán nem csak egyszerű formájában fogyasztotta őket, hanem „édes” és fűszeres változatokat is ivott. Az utóbbira példát már az archaikus kori Abüdoszból ismerünk, melyet vegyelemzéssel állapítottak meg, az előbbi viszont igen gyakori megnevezés a gyógyító szövegekben.
 
 
Szerkesztő: dr. Győry Hedvig
Műsorvezető: Varga Annamária
Technikai munkatárs: Alföldi Zsófia és Stógli Bence