Thotmesz művészeti műhely: Fazekasok Amenemhat sírjában

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2011, Augusztus 5

Thotmesz művészeti műhelye / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)

2011 augusztus 5.
 
 
A műsor témája
- Beni Haszan kormányzójának, Amenemhat, röviden Ameni sírjának fazekas jelenete, kerámia készítés, agyagfajták, fajansz és fémedények, olaj felhasználása
 
Amenemhat sírja (BH2)
Beni Haszan, az óegyiptomi Menat-Hufu temetője régóta ismert az Egyiptomba utazók előtt, különösen a 12 díszített kormányzói sír miatt, melyek egymás mellett sorakoznak a sziklafal felső sávjában. Pilléres oszlopaik már messziről felhívják magukra a figyelmet. A 2. számú sírt az I. Szeszósztrisz fáraó korában élt Amenemhat, rövid nevén Ameni vágatta magának a sziklába. Belső termében a négyszögletes teret négy, poligonális pillér tagolja, és a déli fal előtt két síraknát vágatott felesége, Hotepet és saját múmiája befogadására. A halottak közlekedéséhez azonban a nyugati falban alakítottak ki álajtót. Amenemhat szobra anyjáé és feleségéé között, a keleti fal fülkéjében áll.
 
A sír a késői típusnak megfelelően 3 egységre tagolódik. Az udvart kis, kétpilléres előcsarnok követi, majd a már említett halotti kápolna következik. A feliratokból kiderül, hogy a kormányzó nemcsak a polgári életben töltött be számos fontos tisztséget, hanem a templomban is központi szerepet kapott. Ő volt székhelyén a főpapok elöljárója (jmj-rA Hmw-nTr), másutt pedig Hnum, Anubisz, Su és Tefnut főpapjaié. Különleges kultuszra utal a „Hórusz és a két skorpió főpapjainak az elöljárója” címe. Élén állt a felolvasópapoknak, az „isteni beszéd titkainak” (Xrj sStA n mdw-nTr), de felügyelője volt a „két trónusnak” is (xrp nstj). Érdekes az „ég élén levő Hórusz tanítványa” (sbA Hr xntj pt) címe is. (+ HqA bAt, mt(y) n sA m Hwt-nTr, jmj-rA wpwt Htpw.nTr, jmj-rA rw-prw, sm xrp SnDt nbt)
 
A kultuszkamra falait egymás felett elhelyezkedő sávokban élénk színekkel festett, mozgalmas jelenetek töltik ki, melyek földi életének szokásos mozzanatait, a felügyelete alatt végzett tevékenységeket ábrázolják. A nyugati fal északi oldalán több műhelyben folyó munka látható. A kovakőkés- és szandálkészítő, valamint a fa- és aranymegmunkáló mesterek alatt láthatók az edényt készítő fazekasok. Nem messze tőlük megmintázták a gabona és len termelését és feldolgozását is. A fal túlsó oldalán többek között szőlőművelés és borkészítés, konyhai munkálatok és halászat-madarászat képei találhatók.
 
Agyagedények készítése, felhasználása   
Az ókori egyiptomi emlékek jelentős részét képezik az égetett agyagedények, melyek az őskortól a mai napig elkísérik az embert. Ezek rendszerint helyben gyűjtött agyagból készültek, többnyire a helyi igények kielégítésére. Ahogy azonban egyre nagyobb egységekbe tömörült Egyiptom lakossága, és egyre jobban specializálódott az élet, a kerámia, mint tároló edény és luxuscikk, a kereskedelmi élet részét is képezte. Az újonnan kialakult igények mellett az új formák és anyagok megismerése is ösztönözte a kerámia folyamatos változását.
 
Megfigyelhető ez a jelenség az alapanyag felhasználásában is. Geológiai adottságok alapján a kezdeti időszakban alapvetően kétféle természetese agyagot használtak fel az egyiptomi fazekasok. A Nílus völgyén végighaladva azonban ezeknek is sokféle változata fordul elő, melyek különböző tulajdonságokkal rendelkeznek. Valamennyinél észrevették azonban, hogy egyes anyagok hozzáadásával könnyebben megmunkálhatóvá váltak, és égetéskor kevésbé töredeztek meg.
 
A nílusi iszap jellemző soványító anyagai a növényi részecskék, többnyire széna vagy szalma szemcsék. Jellemző, hogy sok apró csillogó mika is keveredik hozzá. A homokszemcsék finomsága különböző. Az agyag vastartalma miatt vörösesbarnától feketére ég ki.
A márgás agyagban levő mészkőszemcsék színét világosabbá teszik. Ez az anyag magasabb hőmérsékleten ég ki. Ennek eredményeképpen a belőle készült kerámia tömörebb és keményebb, és égetéskor egyes részei üvegesedhetnek.
 
A belőlük létrehozott fazekasagyagokat komoly szakértelemmel állították elő. Az agyagbányából kibányászott anyagot először ülepítették és iszapolták. Így többé-kevésbé homogén agyagot kaptak. Abuszirben és Thébában találtak is ilyen bányagödröket és ülepítő medencéket. A következő fázis a soványítás, vagyis az adalékanyagok hozzáadása és egyenletes belekeverése volt, amit rendszerint taposással tettek meg.
 
A fazekas ezzel a fazekasagyaggal dolgozva készítette el a kerámiát, az agyag minőségének megfelelő formában és méretben. Természetesen ezt technikai lehetőségei is erősen befolyásolták, hiszen más késztermék állítható elő a kézzel vagy a lábbal hajtott fazekas korongon, mint a hurkákkal felépített, vagy présmintával megformázott anyagból.
 
A kerámia minőségét erősen befolyásolja az égetés módja és hőmérséklete is. Ezt kezdetben nyílt tűzön, később kemencével oldották meg Egyiptomban is.  Az edényeket egymás fölé helyezve, egy ráccsal választották el. A nagyobb műhelyekhez több égetőkemence is tartozott. A Középbirodalom korában, mint a fenti festményen látni, felülről töltötték meg, és utána lefedték.
 
 
Szerkesztő: dr. Győry Hedvig
Műsorvezető: Varga Annamária
Technikai munkatárs: