Thotmesz művészeti műhely: hiéna etetés Mereruka sírjában

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2011, Június 3

Thotmesz művészeti műhelye / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)

2011 június 3.
 
 
A műsor témája
- MEBT előadás: legutóbbi ülésünkön Kutasi Zsuzsanna beszélt a lóról a középkori arab kultúrában, és az arabs lovakról Magyarországon
- Jelenet Mereruka sirjából: állatok etetése (hiéna, gazella, marha)
 
Állatok etetése Mereruka sirjában
Mereruka Teti fáraó korában élt, a 6. dinasztia idején. Sírjában összesen 84 hivatali címét sorolta fel a különböző helyeken, melyek között a legmagasabb rang a vezíri tisztség volt. Második felesége, Watethkethor a fáraó „test szerinti lánya” jelzővel szerepel mellette, ami azt jelenti, hogy egyúttal a fáraó veje is volt. Első feleségét nem ismerjük, de tudjuk, hogy elsőszülött fia, Meryteti tőle származott, mégis a másodikat, Pepianhot nevezte ki örökösének, aki Watethkethor elsőszülöttje volt.
 
Masztabáját Szakkarában, Teti piramiskörzetben építette meg, és bonyolult, sokhelyiséges szerkezetével egyedülálló. A 32 felszíni helyiségből 5 második feleségét illette a délnyugati oldalon, ötöt pedig örököse foglalt el az északi részben. Ez utóbbi helyiségeket a már kész sírban utólag alakították ki. Bejáratát Mereruka halotti kápolnájában a festett domborművel díszített észak falból vágták ki.
 
A halotti kápolna téglatest formájú, 6 pilléres terem volt, melynek falait 3 ajtó szakította meg, és az északi falon egy álajtót is kialakítottak. Ez előtt helyezték el ember nagyságú szobrát. Lépcsőfokok, és nagy, alabástrom áldozati tábla feküdt előtte – erre tették le a halotti áldozatokat. A pillérek között egy kőtömb található, melyről feltételezik, hogy az áldozati állatok kikötésére szolgált. A megmaradt pillérdíszítések Mererukát, „szép nevén” Merit ábrázolták.
 
A halotti kápolna falait körös-körül festett domborművekkel díszítették. A már említett északi falon az álajtót Mereruka, anyja és felesége alakja övezi mindkét oldalon, jobb oldalon, ahol az utólag kivágott részek is vannak, életképeket mintáztak meg: mint a táncok, büntetés, csapatversenyek. A baloldalon szintén sávokba rendezett életképek az állatok etetését, és hajókészítést örökítenek meg. Előttük pedig, egészen a sarokig a vezírt hordszéken jelenítették meg, alatta pedig kedvenceit, 3 kutyát és egy cerkófmajmot vezet két törpe szolgálója.
 
Az állattenyésztésről  
Az ókori Egyiptomban fontos szerepet töltött be az állatok tenyésztése. Az Óbirodalom idején még jellemzőek a domesztikációs kísérletek. Így a háziállatok között megtalálni a darut és a hiénát, melyek befogásáról és szelídítéséről a későbbiekben már letettek. Feltehetően észrevették, hogy egyes állatok fogságban máshogy viselkedtek, mint természetes környezetükben, ezért etetésüket töméssel igyekeztek megoldani. A szárnyasok tömésére például tésztagombócokat gyúrtak, a hiénát libával vagy kacsával tömték.
 
Nagy értéke volt a marhának, melynek csordáit folyamatosan gyarapították a vadon befogott állatokkal. Ünnepeken széles tömegeknek juttattak húsából, és tejét kifejve különböző formákban fogyasztották. Az istállókban a Második Átmeneti Kortól lovakat is tartottak, melyeket leginkább igavonó állatként hasznosítottak, éppúgy, mint a bivalyokat.
 
Ólakban helyezték el a disznót. Találtak ilyeneket Tell el-Amarnában is. Bár tisztátalannak tartották, ezért a papi feladatokat ellátó személyek – legalábbis szolgálati idejük alatt – tartózkodtak tőle, sokan fogyasztották. A kondásokat mégis a legkevésbé megbecsült mesterséget űzők közé sorolták. 
 
Sok volt a kecske és a juh, melyek húst, tejet és szőrt is szolgáltattak. Érdekes módon sündisznókat is tartottak kis ketrecben, vitték a halotti áldozat számára. Ezeket a datolyaszárból készült kalitkákat jellemző módon a szárnyasok tartására, vagy inkább szállítására használtak, melyek között a liba és a kacsa volt a legnépszerűbb. Rendsyeresen befogták a fürjeket is, és más vándormadarakat vonulásuk idején.
 
 
Szerkesztő: dr. Győry Hedvig
Műsorvezető: Varga Annamária
Technikai munkatárs: Molnár Bernadett