Thotmesz művészeti műhely: kenyérkészítés Kenamon sírjában

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2011, Április 8

Thotmesz művészeti műhelye / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)

2011  április 8.
 
 
A műsor témája
- MEBT hírek: Vanek Zsuzsanna előadása következik a Kom Trugai és Thébai ásatásáról.
- Kenamon sírja: kenyérkészítési jelenet (TT93), gabonafélék, lótusz-, krisztustövis- és datolyakenyér, bedja edény, sörkészítés, édesítőszerek, Hamurabi sörtörvényei, Égi tehén mítosza, démotikus álmoskönyv, üvegpaszta.
 
Kenamon sirja Gurnában (TT93)
A II. Amenhotep fáraó korában Thébában polgármesteri tisztséget betöltő Kenamon sírja az elmúlt évezredek folyamán erősen megrongálódott. A fennmaradt ábrázolások azonban igen magas színvonalú, részletgazdag falfestményekről tanúskodnak. Az előudvarról 10 pilléres keresztcsarnokba lehet belépni. Mindjárt jobbra Kenamon marha-áldozatban részesült, míg a túloldalon a halotti szertartásokat ábrázolták, köztük szobrának sírba szállítását. A szemközti oldalon anyját látni, aki ölében tartva tejtestvérét, a fáraót szoptatja. Az átellenes bal oldalon szintén megjelenik a fáraó, immár teljes díszben fogadja Kenamon Újévi ajándékát.
 
A hosszanti folyosót boltívesen képezték ki. Ennek jobb oldalán sivatagi és mocsári vadászat élénk színekkel festett képein szinte megelevenedik az állatvilág. A túloldalon a mindennapi élet mozzanatai tűnnek fel, köztük a kenyérkészítés itt bemutatott jelenete. A hátsó fülkében a halott szobrát helyezték el. Két oldalán feleségével a halotti áldozatok előtt ül, hátul Ozirisz és Anubisz istenhez imádkozik.
 
Temetkezésének egyik érdekes lelete egy üvegpaszta usébti, mely nemcsak arról nevezetes, hogy ebből az anyagból a legkorábbi, hanem azért is, mivel a királyi műhelyben kifejezetten számára készíttette II. Amenhotep fáraó, akinek uralkodása alatt a thébai Amon-Ré templom magtárainak is a felügyelője volt. Egy másik címe szerint a kikötő elöljárójaként tevékenykedett.
 
A kenyér és sör készítése
Jellemző módon gabonafélékből készült az ókori egyiptomiak mindennapi kenyere, bár más növények őrleményét is igénybe vették erre a célra. A legáltalánosabb megjelölésként a cipóformával írott „t” hangot használták. Ez, mint az íráskép is elárulja, kerek, kigömbölyödő étel volt, melyet minden bizonnyal kelesztéssel tudtak létre hozni. Az írás kialakulása idején tehát közismert volt ez az eljárás. A tárgyi emlékanyag alapján azonban másfajta kenyerek is divatosak voltak.
 

A kovászos kenyér kezdetben nagyobb edényekben készült, melyeket formaként használtak. Előmelegítés után engedték bele a masszát, majd az az edény falának melegétől átsült. A nagy darabokat két bedja edény egymáshoz illesztésével is kialakíthatták. A Középbirodalom korában ezt a technikát az ék formájú formákba csurgatott tészta alapú sütés váltotta fel, melynél úgy tűnik, a kenyér kivételéhez szét kellett törni a formát. Végül az Újbirodalom idejében rendszeressé vált a kemencés sütés.

 
Az áldozati jelenetek egyik kedvelt korai étele még a kerek lepénykenyér. Ezt többféleképpen is elkészítették. A megformázott tésztát elhelyezhették egyszerűen a felforrósodott kőre, rátapaszthatták a kemence belsejére, de mint a Hildesheimi Múzeum kiállításában látni, rézformában is készülhetett: Ezzel körbezárva sütötték ki.
 
A sör (óegyiptomiul Hnqt) is többféleképpen készülhetett, és ennek megfelelően az egyes időszakok, és feltehetően helyek sörei jelentősen különböztek egymástól ízben, de még állagban is. Mivel a komlót nem ismerték, a sört tartósítani sem tudták, tehát néhány napra lehetett csak előre készíteni. Mivel pedig minden korosztálybeli és foglalkozású ember számára lényeges folyadékforrás volt, házilag és sörfőzdékben egyaránt készült, sőt még a katonai expedíciókra is mentek sörkészítők.
 
Ábrázolták festményeken és domborműveken, de szolgaszobor csoportokon is a különböző munkafázisokat. Csak éppen azt nem tudjuk, mennyire teljes a képsor, és az egyes munkafolyamatok egymás mellé helyezésében mennyire a kánon és fontossági sorrend, vagy a technológiai időrend volt a meghatározó. A részletek rekonstrukciós kísérletei, és a sörös edényekben megőrződött maradványokat alapul igyekeznek a részleteket kideríteni.
 
Az Első Átmeneti kori modellek között a sörfőzdék bemutatása gyakran a pékséggel együtt történt, hiszen mindkettő alapanyaga azonos volt: a gabona. A sörnél ez, az anyagvizsgálatok alapján árpa és tönkölybúza volt. A szükséges mennyiség egyik felét csíráztatták, másikat tárolt formájában dolgozták fel. Külön-külön őrölték őket, az Óbirodalom idején „sörkenyérré” gyúrták, és kisütötték, majd darabokban beáztatták, az Újbirodalom korában feltehetően inkább a gabonát áztatták a vízbe, és főzték ki.
 
Az így létrejött elegyeket aztán összekeverték, állni hagyták, majd leszűrték. Közben a keményítő cukorrá, majd alkohollá alakult, mely az Óbirodalom idején japán kísérletek (2002) szerint 10%, az Újbirodalom korában brit kísérletek (1996) szerint 6 % körül lehetett. A fermentációt hosszas állással, korábban már erre a célra használt sörös edényekkel, előző adagból félretett oltóanyaggal, vagy éppen magas cukortartalmú gyümölccsel segítették elő. Ez utóbbira az Óbirodalomban biztosan használták a datolyát.
 
 
Szerkesztő: dr. Győry Hedvig
Műsorvezető: Varga Annamária
Technikai munkatárs: Molnár Bernadett