Szinuhe irodalmi magazin: Kairói Naptár

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2010, November 19

*Az óegyiptomi szavak a tansliterációs fonttal olvashatók (ld. linkek)

 
Szinuhe magazin / KONTAKT Rádió(87,6 MHz)
2010 november 19.
 
A műsor témája
- MEBT hírek: Fehérvári László nagykövet úr előadása a jelenkori arab társadalmakról
- Kairói Naptár, Nu és a teremtés története, Mahes, (Hórusz-)Henti-irti, Su és Szia istenek, Szahmet és lángja, különböző lélekformák az ókori Egyiptomban, hémerológia, óegyiptomi naptár.
 
Tartalom röviden:  
Peret évszak 1. hónapjának napjain milyen mitológiai események ismertek, mire lehet számítani és mit ajánlatos tenni, mely dolgokat tiltottak.
 
Irodalomtörténeti kitekintés:  
A naptárak témájául szolgáló hémerológia fejlett tudomány volt az ókori Egyiptomban. Szerteágazó mitológiai ismereteken alapult. Mint neve is mutatja, a napok előre ismerését tette lehetővé. Meghatározta, mely napon, mit érdemes vagy éppen tilos csinálni, hogyan lehet napi szinten az istenek kedvében járni, ill. mikor melyiket érdemes valamilyen adománnyal, tettel kiengesztelni, megbékíteni. A szokás szinte minden népnél megtalálható valamilyen formában. Egy Kr.u. 16. századi freiburgi parasztnaptárban például a favágásra azért javasolták október 7-ét, mivel Salamon ezen a napon vágott fát a jeruzsálemi Templom számára.
 
A Kairói Naptár 3 könyvből áll, melyek közül csak a középső maradt fenn szinte teljesen épen. Az első könyv mindössze az ahet évszak 1. hónapját tartalmazza a 15. nappal bezárólag, tehát az év kezdetétől szól, ahogy a címben olvasható, ahogyan „a régi idők írásaiban találták”. A harmadik szintén csak naptár töredék, de ugyanerre a hónapra vonatkozik. A napokhoz fűzött magyarázatok rövidebbek, de egészen a 20. napig tartalmazza őket. Szerkezetében mindkét könyv azonos felépítésű: meghatározza a nap minőségét, majd minden napot valamely isten ünnepeként nevez meg, végül utasítást ad a teendőkre vonatkozóan.
 
Első és harmadik könyve Középbirodalmi hagyományokra nyúlik vissza. A rövidítés ellenére utóbbi tűnik a későbbinek, mivel az új irányzat, a napok fokozott differenciálása, a hármas beosztás ebben ugyanis már megjelenik, még ha nem is következetesen. Érdekes módon a két mű az azonos felhasználó ellenére sem egyezik meg az egyes napokra vonatkozó ünnepek és utasítások tartalmában. A második, teljes naptár, az év első napjától az utolsóig halad, és még az „év feletti” kiegészítő napokat is tartalmazza, ám ha összevetjük a másik könyvekkel azonos időszakokat, akkor itt egy harmadik változatot találunk. Ez az év végi járványok megelőzésével, ill. megszűntetésével ér véget.
 
Mindhárom könyv eredetileg különálló mű volt, melyeket a másoló írnok gyűjtött össze, mint a munka végén maga írja. Az ókori Egyiptom egy jellegzetes műfaját képviselik, melyben az év szerencsés és balszerencsés napjait nevezték meg, és magyarázták. A kompiláció írásképe, és a 2. könyv végén olvasható bejegyzés alapján II. Ramszesz korára keltezhető. Bár lelőhelye nem állapítható meg, lejegyzőjét ismerjük: Payszen-nebnek hívja magát ezen a helyen. Könyvében a korábbi szokásoktól eltérően prognózisa néha a halál módjára vagy idejére is kiterjed.
 
Érdekes stiláris jelenség az ilyen egyiptomi naptárakban, hogy amikor az istenek valami negatív cselekményt hajtanak végre, akkor jellemzően azok neve elé „(az isten) ellensége” szót írják ki, ezzel is elhárítva tőlük a gonosz tettet. A szöveg nyelvezete egyébként egyszerű, könnyen áttekinthető, ám az utókort sokszor zavarba ejtik a ritka vagy éppen egyedülálló mitológiai utalásokkal. Rövid kijelentő és felszólító mondatok váltják egymást, csak a magyarázatoknál alkalmaztak néha bonyolult szerkezeteket.
 
A papiruszokra és osztrakonokra rendszerint hieratikus írással írták, és fekete tintával, ám a „rosszat” (*Dw, majd *aHa vagy *aHA) a vörös festékkel kiemelték. A napokat ugyanis a nfrjó, tökéletes” és „*aHa / *aHA” „rossz” jelzőkkel látták el. Úgy tűnik a korai töredékekből, hogy Egyiptomban kezdetben két napszakot különítettek el, majd az Újbirodalom korában a hármas felosztás jött divatba. Az év mindenegyes napját külön-külön sorolták be, eltérően például a hésziodoszi hagyománytól, ahol minden hónapban azonos napot tekintettek szerencsésnek, ill. balszerencsésnek. Ezek meghatározása azonban nagyon különböző. Feltételezhetően a készítés helyétől és idejétől függően estek eltérő megítélés alá a napok, ill. napszakok.
 
Az ünnepi naptáraktól eltérően a legkorábbi ismert hémerológiai naptár a Középbirodalom korából származik, a legtöbb a 19-20. dinasztia idejéből maradt fenn. Lelőhelyet csak ritkán ismerünk, mint például az év utolsó 5 napját mellőző középbirodalmi kahuni (el-Lahun) papirusz, vagy a táblázatszerűen elrendezett, az éjszakát rendszeresen rossznak minősítő, Ramesszida kori szakkarai naptár esetében (British Museum, EA 10184, 20. din, kb. Kr.e 1225).
 
Arányaiban a „rossz” napok száma igen jelentős – összességükben mintegy harmadát teszik ki az évnek. A sok dies nefasti arra mutat, hogy a korabeli megítélés szerint sok veszély fenyegette az embereket. Ha azonban a kortárs deir el-medinehi munkáknál vezetett jelenléti ívekkel összehasonlítjuk őket, gyakorlatilag ezek semmilyen hatását nem tapasztaljuk az ott található szabadnapokra vagy ünnepnapokra – kivételt az év végi 5 „év feletti” nap jelent csak. A középkori Európában mégis dies aegyptiaci lett a szerencsétlenséget hozó napok neve.
 
 
 
 
 
Szerkesztő: dr. Győry Hedvig
Műsorvezető: Varga Annamária
Technikai munkatárs: Molnár Bernadett