Thotmesz művészeti műhely: Kha ruhásládája

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2010, Október 29

Thotmesz művészeti műhelye / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)

2010 október 29.
 
 
A műsor témája
- MEBT hírek: egyiptológiai előadások az egyetemi, ókori keleti oktatás 100 éves jubileuma alkalmából: Imiszeba sírjának királylistája a királyszobrok felvonulási jelenetében (Bács Tamás), kopt szerzetesek a koraközépkori Thébában (Hasznos Andrea), kopt abc az 1384-es szentföldi zarándoklat leírásaiban és John Mandevill kompilációjában (Irsay-Nagy Balázs), Ptolemaiosz kori Amon-kozmogónia (teremtésmítosz) kompozíciója a karnaki templom 2. pülonjának feliratai között (Schreiber Gábor)
- ládák és dobozok Kha és felesége halotti felszerelésében, ruhás- és kozmetikai láda, parókatartó láda, faanyagok és technikák, áldozati lakoma jelenete …
 
Kha ruhásládája
 
Kha három fáraó idején is szolgált (II. Amenhotep, III. Thotmesz, III. Amenhotep) Deir el Medinében a munkások elöljárójaként. Halotti kápolnáját már a 19. század folyamán többen megcsodálták, festményeit közzétették. Feleségével, Merittel közös sírját (TT8) azonban távolabb készíttette el. Arthur Weigall és Ernesto Schiaparelli folytatott benne ásatást 1906-ban, így halotti felszerelése ma a Torinói Múzeum kincsei közé tartozik. A gazdag sírlelet a középvezető réteg jólétéről tanúskodik, melynek felszerelési tárgyai között sokféle láda és doboz, tárolóedény, bútor és állvány, teljes ruhagarnitúrák és bőséges élelem tartozott. A múmiákat bitumennel borított ládakoporsóba illesztett aranyozott fakoporsókban helyezték el.
 
A láda halotti ajándék volt, mint a feliratából kiderül: „Királyi áldozat adatik Ozirisznek, a nagy istennek, az örökkévalóság urának, hogy adjon kenyér, sör, marha és liba áldozatot, és mindenféle [jó] dolgot [a halott lelkének]”. A feliratot oszlopokba rendezték, melyeket vékony piros vonalakkal jelöltek ki – a két utolsó oszlop nem készült el, hiszen üresen hagyták. A szöveg egy jelenethez illeszkedik, további hieroglifa-oszlopokkal, melyek a főhelyen ülő két személyt nevezték meg.
 
A ládikát kívül díszítették a festéssel. Főoldalán a halotti áldozatot ábrázolták. Egy viszonylag magas talapzaton díszes, háttámlás padon ül „Kha, aki igazhangú a nagy isten előtt” és balján „Merit, szeretett nővére”. A feleség ülőhelye alatt tükör és olajos edényke látható, Kha kéklótusz virág szárát tartja a kezében. Mindketten bokáig fehérbe öltöztek. A legfelső vászonréteg olyan leheletvékony volt rajtuk, hogy bőrük színe is áttetszik. Előttük, a talapzat szélén kerek asztalka ételekkel dúsan megrakva. A túloldalon valószínűleg fiúk, és lányuk éppen az áldozati szertartást végzi számukra. Ők is a kor divatjának megfelelő ruhában láthatók, és frizurájuk is követi az új irányzatot. A túlvilágra szánt vásznak tárolására szánták, mint a benne talált leletekből kiderült.
 
A láda többi oldalát geometrikus vagy növényi minta díszíti, beleértve a ládatetőt is, mely közép felé kissé megemelkedik, és ennek megfelelően a két rövidebb oldalon a vízszintes lapot felül timpanon egészíti ki. A nyeregtető középvonalában mindkét oldalán keretbe foglalt hieroglif sáv díszíti a halotti áldozati formulával. Elől még egy gombaformájú zárógomb-párt illesztettek hozzá, a tetején és a timpanon alatt, hogy a lezárására szolgáló zsinórt itt lehessen rákötni, majd lepecsételni. 
 
 
Faládák, tartók és dobozok
 
Az egyiptomi fafajták közül úgy tűnik, az akácia volt a legkedveltebb, melyet azonban a növény rövid törzse miatt kisebb darabokban tudtak felhasználni. Szintén viszonylag bőven hozzáférhető volt a szikomórfa. Ez azonban erősen göcsörtös, inkább peckeknek, csapoknak használták. Nem jobb a helyzet a vetemedésre hajlamos tamariszkusszal sem, melyből apró tárgyakat készítettek. A krisztustövis fát viszont keménysége miatt lehetett nehezen megmunkálni.
 
Könnyen használható, és nagyobb lécekre is alkalmas fák az import áruk között voltak: főképp fenyőfélék, bár a ciprusfa, bukszus és tölgy is jól ismert volt. Kiemelkedő jelentőségre a palesztinai partvidékről hozott szálegyenes, égig nyúló cédrusfenyők tettek szert. Előszeretettel készítettek belőle hajókat is. Szállítása a 2. dinasztia korától nyomon követhető. A déli importok között pedig a legértékesebb asztalos anyag az ébenfa volt, melyet a szú is elkerült. Noferirkaré fáraó vezírjének és építészének ebből készíttetett koporsót.
 
A tárolásra szolgáló különféle ládákat is leginkább akáciából készítették, majd festéssel vagy berakással díszítették. Technikai szempontból a 18. dinasztia második felétől érzékelhető jelentős változás az asztalosok munkáiban. Finomabb, dekoratívabb megoldásokat alkalmaztak, érezhetően igyekeztek megfelelni a frissen jelentkező luxusigényeknek. Sokféle csapolás és rögzítési módot alkalmaztak, és ezeket a 18. dinasztia korától nem csak gyantás, hanem enyves ragasztóanyagokkal is megerősítették.  
 
A ládák formái is bővültek ekkortájt. Továbbéltek az egyszerű, téglatest formák, melyhez négy lábat vagy két oldallapot illesztettek, esetleg egymást keresztező vagy íves kitámasztó rudakkal, és olyan építészeti elemekkel, mint a lapos- vagy nyeregtető, néha a szentélyeknél szokásos hullámos lezárású tető vagy boltív. Kiegészültek viszont az oszlopos szentélyformával, melyet felül jellegzetesen kifelé ívelő elem zár le (Hohlkehle). A túlvilági élet számára készült ládáknál gyakran szántalppal összeépítve készítették el őket, hogy szállításukat így könnyítsék meg.
 
Szívesen kombinálták a különböző fákat egymással és más anyagokkal is. Berakásoknál például az ébenfát jellemző módon elefántcsonttal, a féldrágaköveket fajansszal vagy üvegpasztával, sőt az aranyozással is kiegészíthették. A drága ébenfát gyakran az akácián rögzített néhány mm vastag lemezekkel oldották meg. A pecsételést segítő gombok helyett a Középbirodalom idejétől réz, majd bronz pántokat is alkalmaztak. A csúsztatható fedő is ennek az időszaknak az újítása.
 
Leginkább bútorok díszeként domborműveket is faragtak az asztalosok, melyek annak megfelelően, hogy a minta kiemelkedett vagy besüllyedt magas- vagy mélydomborművek / reliefek voltak, és feltűnt közöttük harmadik lehetőségként az áttört fafaragás is.
 
 
Szerkesztő: dr. Győry Hedvig
Műsorvezető: Varga Annamária
Technikai munkatárs: Molnár Bernadett