Wenamon beszélgető rovat: az óegyiptomi hajókról

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2010, Július 16

Fáraók földjén
Wenamon rovat / KONTAKT Rádió
(87,6 MHz)

2010 július 16.
 
A műsor témája
- Társasági hírek, melyben szeretnénk felhívni a figyelmet honlapunkon olvasható aktuális pályázatainkra
- II. Thutmoszisz fáraó Asszuán és Philae közötti feliratának a megjegyzése, hogy a lázadó núbiai fejedelem egyik gyermekének megkímélték az életét a hadjárat során, és kíséretével együtt fogolyként hozták elé
- a liba szerepe az ókori egyiptomiak életében
- hajóépítés és hajózás  
 
Néhány gondolat a hajókról
A hajózás az ókori Egyiptom életében elemi fontosságú volt, a legfőbb közlekedés a vízhez kötődött. Természetes, hogy már az őskori civilizációk is kialakították a maguk vízi járműveit, melyek a Nagada kultúra kerámia rajzai majd a hierakónpoliszi sír festményei alapján a tutajon kívül akár két kajüttel rendelkező hajókat is jelenthettek. Ezek mérete az egészen kicsitől a több méteres hajókig váltakozott, és ennek megfelelően a legénység létszáma is eltérő lehetett. Az evezőn, kormánylapáton kívül a nagyobb hajókhoz vitorla is tartozott, mely négyszögletes volt.
 
A legkorábbi tényleges hajó maradványok az 1. dinasztia korbeli abüdoszi leletek. A 18-20 m hosszúnak tartott 15 hajó darabjait 1991-ben tárták fel, majd nem sokkal később Szakkarában és Abuszirben is ráakadtak hajó maradványokra, melyek méretét viszont már 33 m körülire becsülik. Szerkezetükben, építéstechnikájukban a gizai Keopsz piramis mellett 1954-ben talált hajóhoz hasonlítanak. Ez majd 44 méter hosszú, és 14 év munkájával sikerült gondosan elhelyezett darabjaiból újra összeállítani, felhasználva a piros tintával felfestett ókori egyiptomi jelzéseket is.
 
Az elemeket egy 43,6 x 5,9 m nagyságú üregben találták, melyet felülről nagyméretű kőtömbökkel zártak le. Benne libanoni cédrusfa tömbök kerültek elő, szépen egymás mellé helyezve, krisztustövisfából készített csapokkal és peckekkel, akácia fa deszkáival és halfa fűből készült vastag kötelekkel. Összesen 1224 darab. A hajó összeállításakor kizárólag ezeket használták fel. 1982 óta külön épületben lehet megtekinteni. Korabeli funkciója nem teljesen tisztázott, de nagy a valószínűsége, hogy a fáraó túlvilági hajózását volt hivatva szolgálni.
 
Sokáig vita tárgyát képezte, hogy a nevezetes punti utak Hatsepszut fáraó uralkodása előtt megoldhatóak voltak-e tengeri hajózással. A 2005-ben a Wadi Gawasisban feltárt „hajóépítő műhely” maradványai ezt bizonyossá teszik. Segítségével vált érthetővé a 11. dinasztia (Mentuhotep Szeanhkare) idején élt Henu expedíciójának a története, mely azzal kezdődött, hogy a hajókat 3000 emberrel átszállította a sivatagon.
 
A tengerparti mesterséges barlangokban ugyanis szétszedett hajók darabjait tárták fel, melyeket gondosan szortírozva helyezték el, a kötelekkel, horgonyokkal és egyéb felszerelési tárgyakkal együtt. Mivel a fákat a tengeriféreg is megrágta, bizonyosak lehetünk benne, hogy az a hajó, amelyből származtak, több hónapos mélytengeri utat is megtett. Az útirányt az itt talált lezárt dobozok jelzik: Punt és Bia-Punt. Az előbbi területe Erithrea vagy Szomália partjain található, az utóbbi egyelőre ismeretlen. A hieroglif szöveg alapján III. Amenemhat és Hatsepszut korában használták a műhelyt.
 
A tengeri hajózás legismertebb emléke Hatsepszut királynő Deir el-Bahariban épített „millió évek háza” templomának punti csarnoka, ahol nem csak azokat az árukat örökítették meg, melyeket onnan elhoztak, ill. az ott élő népek életét, hanem az utazást, a különböző sós vízi élőlényekkel és az azt lehetővé tevő tengerjáró hajókat is. A jelenetek részletes, aprólékos ábrázolásai alapján akár a hajók makettjei is elkészíthetők. Ebben az időben már csatorna segítségével a Nílusról át lehetett hajózni a Vörös Tengerre, így az expedícióval látogatóba érkező punti királynőnek kényelmes útja volt.
 
Az ábrázolások alapján a legnagyobb hajók a Níluson rituális célt szolgáltak – már nagyságukkal is mély hatást gyakorolva a tömegekre. Emellett rendkívül díszesek is voltak, hiszen birtokosaik maguk az istenek voltak. A karnaki templomban például többször is lehet látni Amon-ré Uszerhat nevű bárkáját, melyet kosfejes uzeh-gallérral díszítettek, vagy Mut és Honszu hajóját a taton és hajóorron az istenségek uzeh-gallérra helyezett jelvényével. Ré napistennek két bárkája is volt, a hajnali Mandjet (millió évek bárkája), és az éjszakai Mesektet, melyet a papiruszokon néha kígyó testtel mintáztak meg.
 
A korabeli kereskedelmi hajókat kisebbre építették és egyszerűbben voltak kiképezve. A Földközi-tenger partvidékén nem is tudtak volna nagyobb hajók kikötni a zátonyok és homokpadok miatt (vö. Diod. I.30,31) – az ókorban az 1 méternél magasabb vizek már tengeri hajók számára is hajózhatóknak számítottak. Az Amarna Kor körüli időkben süllyedt el egy egyiptomi szállítmányt is vivő hajó Uluburunnál. Rakományában 10 tonna réztömb, 1 tonna ón volt többek között, és a hajó teste nem haladta meg a 15 méter hosszúságot. Egy másik, Kr.e. 12. századi hajóé pedig, mely Cape Gelidonjánál süllyedt el, 12 méter volt.
 
Tengeri csatáról egyiptomi hajóhaddal a Ramesszida Korban hallunk először: III. Ramszesz győzte le a „tengeri népek” támadását nehéz, díszítetlen hadihajóival, melyek egyetlen ékessége a hajóorron található oroszlán embléma volt. Később a szaiszi korban Necho fáraó korában volt nevezetes az egyiptomi tengeri haderő (Hdt. 2,159), aki erőteljes hajóépítő tevékenységet is folytatott, bár Afrika körülhajózására föníciaiakat küldött. A hajókkal a Földközi-tenger keleti medencéjét lényegében 573-ig egyiptomi ellenőrzés alatt tudták tartani - ennek a babilóniaiak tyroszi győzelme vetett véget.  
 
A hajózás persze a mindennapi életnek is része volt, hiszen a halászat, az áruszállítás igen fontos volt. Egészen kis csónakoktól az óriás hajókig mindenfélét készítettek, a feladatnak megfelelően. A legnagyobb talán Hatsepszut obeliszk szállító hajója lehetett, melynek mindkét oldalán 30 evezős evezett. Az ókor gigantikus óriáshajója, melyen feltehetően Caligula is obeliszket szállíttatott, és a római Fuimicino repülőtér építésekor került elő, 104 méter hosszú volt. A vízi jármű azonban a pihenés, szórakozás lehetőségét is nyújtotta – kedvelt sport volt a mocsári halászat, madarászat, és a hajókázás is. Talán a legnevezetesebb egyiptomi luxus-hajó VII. Kleopátra hajója, mellyel Antonius meghódítására indult Epheszoszba. 

 
Szerkesztő: dr. Győry Hedvig
Műsorvezető: Varga Annamária
Technikai munkatárs: Molnár Bernadett