Szinuhe irodalmi magazin: Hórusz és Széth pere 5. rész

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2010, Július 2

Szinuhe irodalmi magazin / KONTAKT Rádió

(87,6 MHz)

2010 július 2.
 
A műsor témája:
Hórusz és Széth küzdelme, 4. rész
 
Tartalom röviden:  
A paródia itt azzal folytatódik, hogy Széth ismét nem fogadja el a döntést, és most kőhajó építési versenyre hívja ki Hóruszt. Az ő hajója azonban elsüllyedt, és ekkor Hórusz végezni akar vele, ám az isteni bíróság közbelép, és megmenti Széthet. Mivel ezután sem fogadja el azt az ítéletet, amit Neith levelében javasolt, újabb isten bevonását határozza el az isteni tanács: Ozirisznek fognak írni.
 
 
Irodalomtörténeti kitekintés:  
A drámai művek kiindulópontjául szolgáló rituális cselekmények szép számmal ismertek az ókori Egyiptomból, és ezek jelentős részéről tudjuk, hogy nem csak felolvasták őket, hanem elő is adták. Az előadások módja többféle lehetett, szóló ill. kórus váltakozása, pantomimmal kísért felolvasás, jelenetek eljátszása – akár jelmezben ill. azt jelző kiegészítővel, és a zenés-táncos előadások különböző változatai. A résztvevők megválogatása a papi személyektől az utca egyszerű népéig szintén változatos lehetett, éppúgy, mint a játékok közönsége, mely az istent megszemélyesítő kultuszszobortól a papságon keresztül a környék és zarándokok teljes tömegét egyaránt jelenthette – esetleg egy cselekményen belül is váltakozva. Helye sem volt kötött, de ismereteink szerint leginkább körmenetekhez, felvonulásokhoz kapcsolódott.
 
Az ezeket az eseményeket leíró műveket az egyiptomi irodalomban műfaji szempontból dramatikus szövegeknek szokták nevezni. Témájukat tekintve gyakori közöttük Hórusz és Széth történetének, ill. annak valamely részletének a megjelenítése, és a kozmosz rendjének a fennmaradását szolgáló rítusok, mint Ré éjszakai küzdelme az Apophisz kígyóval. A varázsszövegek bizonyos elemei szintén ilyen formában íródtak. A Koporsók és Halottak Könyvének is vannak olyan részletei, melyek konkrétan eljátszott rituális cselekményeket idéznek fel, kötött szöveggel. Máskor csak utalás található. Mindez arra mutat, hogy a dráma elemei a korabeli vallási életben jelen voltak a liturgia és a vallásos élet több színterén is, bár úgy tűnik nem alkottak hivatalosan elismert, önálló műfaji kategóriát alkotnak. Ezeket is könyvekbe foglalták, és tartalmuk szerint csoportosították. Az ilyen irányú kezdeményezések aztán a hellénisztikus kortól gyakran emlegetett misztériumjátékokban csúcsosodtak ki. Ezek előzményei pedig, ha elfogadjuk Kurt Sethe fejtegetéseit, a Piramisszövegek koráig nyúlnak vissza, sőt talán már az őskorban is élt több elemük.
 
Az egyiptomi szövegek egy része szerkezetében eltér a szokásos prózától, de a verses formától is. Ezeknek a dramatikus szövegeknek olyan közös vonásaik vannak, mint a szöveg elején a nevek felsorolása, helyszín és állapot rövid leírása, majd azt követően párbeszéd. A Sabaka kő és egy koronázási rituálé a párbeszéd bevezetésére még egy szokatlan grafikai formát is alkalmazott: A két beszélő személy nevét egymással szembefordítva írták, mintegy képet komponálva meg, majd alattuk, mindkettőre vonatkoztatva szerepel a „mondás” szó. A lejegyzések felépítéséből egyértelműnek látszik, hogy az említett művek klasszikus értelemben vett drámai jelenetek sora, melyeket azonban néhány kivételtől eltekintve eredeti környezetükből kiragadva, tartalmuk miatt iktattak be az adott szövegbe.
 
Kérdéses, hogy volt-e az ókori Egyiptomban világi tárgyú színjátszás. Tekintve, hogy a vallási tárgyú dramatikus szövegek és mitológiai jelenetek megelevenítése ünnepekhez kapcsolódott, és így ünnepi játékok voltak, világi tárgyú darabok előadása is leginkább ünnepi eseményekkel kapcsolatban merülhetett fel. Konkrét példánk "világi" témára az I. Szeszósztrisz fáraó idejére keltezett koronázási szöveg formájában (pRam B) maradt fenn, melynek nyelvezete régies fordulatai miatt feltehetően óbirodalmi előzményekre nyúlik vissza. Tekintve azonban,hogy a koronázás egyúttal a fáraó isteni szférába emelését is jelentette, a hozzá kapcsolódó "előadás" besorolása nem egyértelmű. Tudjuk azonban, hogy voltak a királyság életének fontos fordulópontjaihoz kapcsolódó ünnepek, és feltételezhető, hogy ezeken is visszaemlékeztek az ünnepelt eseményre, melyet esetleg fizikai valójában, talán valamilyen előadás formájában is megjelenítették.
 
Közismert példa a vallási tárgyú, mégis népi ünnepi játékokra a Hérodotosz (II.63) által Paprémiszben leírt botokkal vívott küzdelem, melynek mitológiai magját egyébként III. Szeszósztrisz egy abüdoszi ünnepének a leírásában található részlettel hozzák kapcsolatba. A cselekmény a Nehmet hajón megérkező Ozirisz szobor körül zajlik: a bárka útját akadályozó ellenséges csapatokat kellett a bárka-vívőknek ill. segítőiknek távol tartani. Ezután a benti, titkos világban zajlott a misztérium: Ozirisz halálának a felelevenítése, majd ismét nyilvános aktus volt megtalált holttestének a siratása Izisz és Nephthüsz vezetésével, ill. eltemetése a Peker negyedben. A Nedit csatornán hajócsata zajlott, természetesen Hórusz csapatának a győzelmével, a mágikus újraélesztő rítusok után pedig Ozirisz diadalmasan visszatért szentélyébe, hogy csak következő évi ünnepén jöjjön ismét a nyilvánosság elé.
 
Ahogy a népmesék, állattörténetek és más népköltészeti alkotások szájról szájra jártak, könnyen elképzelhető, hogy egyes jelenetek is szerepeltek népi játék vagy előadás formájában. Az előadások jó része azonban valószínűleg inkább rögtönző, improvizatív jellegű lehetett, az élet egy-egy ellesett, valamilyen szempontból érdekes jelenetének a reprodukálásával, vagy jól-rosszul ismert történet bemutatásával. Megrendezett színházi előadásról nem tudunk, bár Étienne Drioton ennek létét is feltételezhetőnek tartotta egy középbirodalmi abüdoszi sztélé alapján, melynek értelmezése azonban vitatott.
 
Előadások számára emelt speciális épületről nem tudunk – ahol rendszeresen bemutattak ünnepi játékokat, ott vagy a természetes környezet jelentette a színteret, vagy templomi helyiségben zajlott. Ez utóbbi helyen a késői korban feltűnt megemelt részekkel kapcsolatban felmerült, hogy esetleg a liturgikus vagy misztériumjátékok helyszínéül szolgáltak, de ez nem bizonyítható.  
 
 
Szerkesztő: dr. Győry Hedvig
Műsorvezető: Varga Annamária
Technikai munkatárs: Molnár Bernadett