Wenamon beszélgető rovat: Mükerinosz, a zene, a kutya és a Sors

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2010, Március 26
Fáraók földjén
Wenamon rovat / KONTAKT Rádió
(87,6 MHz)
2010 március 26.
 
A műsor témája:
- Társasági hírek: az irodalmi és fotópályázat díjkiosztása lesz holnap
- Kérdés: Tényleg neveztek el csillagot Mükerinosz fáraóról?
            Milyen volt az ókori egyiptomi zene?
            Kutyákat is mumifikáltak az egyiptomiak?
            Férfi vagy női istenség volt-e Sai, a Sors?
 
 
Mükerinosz fáraóról
A 4. dinasztia uralkodója népében jó emlékeket hagyott, számos történetet kapcsoltak hozzá, és szívesen emlegették évszázadokkal halála után is, pedig halotti kultusza jóval elmaradt nagy elődjei, Kheopsz és Khefrén mögött, és piramisa is lényegesen kisebbre épült a gízai fennsíkon. Hérodotosz Mükerinosz néven emlegeti, Manethónnál Menkherésznek nevezte, az egyiptomiak Menkauré-nek írták.
 
Legalább két feleségéről tudunk, akiknek saját sírja mellett kisméretű, lépcsős piramisokat épített. Név nem maradt fenn bennük, Sztrabón idejében azonban egyiket Rhodopisznak tulajdonítottak. A hagyomány szerint a naukratiszi lány cipője keltette fel a fáraó érdeklődését, amikor Memphiszben ítélkezett. Az égből érkezett ugyanis az ölébe. Ráadásul egy sas ejtette oda, amit ekkoriban a sólyomhoz hasonlóan Hórusz istenhez kapcsoltak. A papucs párját Naukratiszban találták meg, és viselőjét feleségül vette a fáraó.
 
Mükerinosz életéről keveset tudunk, halotti együttesét viszont elég jól ismerjük. A klasszikus Piramis- és Völgy-templommal, ill. a feljáróval együtt épült, és két körítő fallal vették körül. Érdekes módon eddig még nem találtak bárkagödröt mellette, pedig mindkét másik nagy gízai piramist ellátták vele. Templomait bőségesen felszerelték szobrokkal, és szerencsénkre négy háromalakos szoborkompozíció épségben meg is maradt. Ezeken Hathor, „a szikomór úrnője” és egy nomosz isten/nő társaságában ábrázolták. Ismerünk innen egy olyan szobrot is, ahol feleségével kettesben látható, és sok töredék is került elő.
 
Uralkodási éveinek száma bizonytalan, bár a kutatás a 28 évre hajlik a Torinói királylista alapján, ahol egyértelműen látszik, hogy a 8-as számot egy másik számjegy előzte meg. Mivel ismerünk egy 11. marhaszámlálási évet megnevező feliratot uralkodási idejéből, és ezt kétévente tartották meg, legvalószínűbbnek az említett húszas kiegészítés tűnik. Hérodotosz szerint viszont mindössze 6 évig uralkodott, amit éjjel-nappal ébrenléttel duplázott meg. Manethón a másik végletet képviseli, mert ő 63 évet jegyzett fel.
 
 
A sors fogalma az ókori Egyiptomban
A sors fogalmát az egyiptomiak legkésőbb a 18. dinasztia korától isteni rangra emelték, és Sai isten, néha Sait istennő formájában tisztelték. A név a SAmeghatároz, elrendel”, SAj / SAwértékes, alkalmas, hasznos” tőre vezethető vissza. Érdekes módon azonban a „disznó” és „vadkan” megnevezésére is ezt a szót használták. Jelentőségét jól mutatja, hogy volt saját papja (bár önálló kultuszáról nem tudunk), és Ehnaton fáraó is megőrizte tiszteletét, hiszen Atont azonosította vele, „aki életet ad”. Később II. Ramszesz fáraó viszonya eltérően alakult vele kapcsolatban: a fáraó magát tartotta „Sai urának”. A görögök Pszaisz / Pszoisz néven ismerték, és a hellénisztikus korban a kígyó formájú Agathoszdaimonnal vélték azonosnak.
 
Saszhotepben (Deir Rifeh / Hüpszelisz), ami a 11. felső-egyiptomi nomoszban volt, elképzelhető, hogy ősidőktől tisztelték. A város nevének ugyanis a jelentése lehet, hogy „(ahol) elégedetté teszik Sait”. A római kori Tebtüniszben (Fajum) pedig nem régen fedeztek fel egy új kozmogóniát, mely szerint Sai isten az ősvízből jött elő, majd ahol abban összesűrűsödtek a növények, magját rájuk szórta. Így jött létre Ptah, aki megteremtette a Hermopoliszi Nyolcasságot, akik viszont együttesen Amont hozták létre. Ő széllel szétválasztotta az eget és a földet, és megalkotta az őstojást. Ebből emelkedett ki a Nap, és ez valójában Sai visszatérése volt.
 
Sait gyakran hozták kapcsolatba Renenutet termékenység istennővel és a hét Hathorral, akik születéskor szokták az életidőt előre jelezni, de a szülést segítő vízilóistennővel, Sepszesszel és a szülőtéglát megszemélyesítő Meszkhenettel is szerették emlegetni. Egyes esetekben úgy tűnik, Sai végigkísérte az emberek életét születésüktől halálukig, és egészen Ozirisz trónusáig velük maradt. Sai, vagyis a Sors amúgy is – mint neve is jelzi – „meghatározó” volt az emberek életében. Erre számos irodalmi utalás is található, sőt a Királyfi és a Sors története kifejezetten ezt a témát dolgozza fel.
 
 
 
Szerkesztő: dr. Győry Hedvig
Műsorvezető: Varga Annamária
Technikai munkatárs: Kalász István