Wenamon rovat: Harmadik átmeneti kori női plasztika, Fullér Andreával

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2014, June 27
Wenamon beszélgető rovat / KONTAKT Rádió(87,6 MHz)
2014. július 27.
 
 
A műsor témája       
Mai téma: harmadik átmeneti kori bronzszobrok, rézötvözetek, nielló eljárás, fekete bronz, berakás, viaszveszejtéses eljárás, körmenet, Théba, szoborcsoportok, restaurálás
 
Röviden a harmadik átmeneti kor női plasztikájáról
Az egyiptomi bronzszobrok egyik sajátos csoportját alkotják azok a női plasztikák, melyek magas rangú, papnői feladatot betöltő hölgyeket ábrázolnak a Harmadik Átmeneti Korban. Az ekkoriban nagy mennyiségben készült kisbronzok között méretükben is kitűnnek, ugyanis kifejezetten nagynak számítanak az 59,5-91,5 cm közötti magasságukkal. Valamennyi viaszveszejtéses eljárással készült, tehát egyedi alkotás. Bár magukat a szobrokat egybe öntötték, parókájuk külön készült. A technikai hasonlóságok alapján feltételezhetően azonos műhelyben készültek.
 
Nagyon valószínű az is, hogy ugyanazon a lelőhelyen kerültek elő, ugyanis egy egymással egyező, nagyon ritka korróziós elváltozás figyelhető meg mind a 15 (vagy 9?) ismert darabon. A műkereskedők megjegyzései alapján, ahol rendelkezünk ilyennel, többségük Théba területén került elő. Két szoborral kapcsolatban viszonylag jól tájékozottak vagyunk, ugyanis a British Museumba került példány szerepel d’Athanasi 1836-ban megjelent katalógusában, és említést tesz ott egy Louvre-ba került darabról is (3390. sz.). D’Athanasi Salt konzul ügynökeként kutatott Thébában műkincsek után. Nagy riválisa, Drovetti konzul ügynöke, Rifault pedig egyik levelében arról panaszkodik, hogy d’Athanasi az ő távollétében Észak-Karnakban különleges bronzszoborleletre akadt, melynek darabjai között a fent említett szobrok nagy valószínűséggel azonosíthatóak.

karomama_louvre-n500.jpg

Karomama bronzszobra, Louvre, N500 (forrás)

takusit_athen110.png

Takusit bronszobra, Athén, no. 110. (forrás)

Kiemelkedő művészi kidolgozásában Karomama és Takusit szobra. Karomama, aki Amon isten feleségének a címét viselte, gyakorlatilag az ország déli részének az uralkodója volt, és királynői rangot töltött be II. Oszorkon és Takelóth fáraók (22. dinasztia) korában. Gyönyörű berakásokkal díszített fekete-bronzszobrát Ahentefnakht kincstárnokától kapta egy Maat szoborral együtt. Takusit, vagyis a „núbiai” II. Akanos líbiai nagyfőnök lánya volt Piankhi fáraó korában, és szintén papnő volt. Szobra elektronnal berakott, templomfalakon szokásos jelenetekkel ékes. Új eredmény, hogy sikerült a berlini Mereszankh szobor modelljét azonosítani a chicagói Mereszankh koporsóban fekvő múmiájával, és ezzel párhuzamosan a szobor előállításának a korát is megállapítani.
 
Fullér Andrea elemzésükhöz a stíluskritikát hívta segítségül. A stílusvonások is közös műhelyhagyományra utalnak, de időbeli különbséget is jeleznek. Többségükre jellemző például a jellegzetes líbiai kori arcábrázolás. A fiziognómiai vonások között kiemelkedik az orr elnyújtott vonala, mely a hajvonal és orrhegy között hosszabb helyet hagy, mint az orrhegy és az áll között, vagy a száj helye, mely pontosan az orrhegy és az áll között, a középpontban található. Másik korabeli jellegzetesség a thutmoszida és ramesszida mosoly vegyítése, melynek mértéke azonban a líbiai időszak folyamán változáson ment át.
 
Kutatás tárgyát képezi ezeknek a szobroknak a felhasználási módja. A bronzokat jellemzően fogadalmi emlékként, liturgiai eszközként, vagy kultuszszobor kiegészítőjeként, ritkábban sírmellékletként helyezték el. Jelen esetben arra a következtetésre jutott, hogy kultuszszobor mellé állíthatták őket, vagy az istenek körmenetén körbehordozott bárkában helyezhették el, mintegy körmeneti szobrot.
 
 
Szerkesztő és műsorvezető: dr. Győry Hedvig
Technikai munkatárs: Padi Géza