Magyar Ari, A harangok elnémulnak…
A harangok elnémulnak,
a tükrökre gyászlepel kerül,
ajtó fölé fekete drapéria feszül.
Feszül a csend is, szinte fáj,
földi létét bevégezte Jézus király.
Szemek csillagként fénylenek,
könnycseppek netán?
Jézus életét adta értünk,
lelki üdvünkért,
keresztre feszítve a Golgotán.
Rövid élete bevégeztetett
Mennyei Atyja küldetését
elvégezte már,
hogy szenvedése révén
átvezessen minket a Menny kapuján.
Csalódott volt-e, vagy szomorú,
amiért ily sokat szenvedett,
hogy ezáltal mentsen meg
minket, bűnös lelkeket?
Minden perc, mit átélünk,
már szinte azonnal halott!
Kedveseink elvesztése
szívünkben gyógyíthatatlan,
sebeket hagyott.
Nincsenek velünk
soha már! Vagy mégis?
Jézus szenvedése révén
megnyílik előttünk az ég is!
Sorsunk, mint Jézusé
az Úr kezében van.
Sorsunk nem sorstalan,
ha hinni tudunk, bízni,
akárcsak ő,
üdvözülésünk elnyerhető.
Ha levetjük bűnünket, vétkünket,
ha ostorozzuk önző önmagunk,
és nem csupán önmagunkért
de másokért is élünk, vagy halunk!
Jézus keresztútján
a vércseppek igazi gyöngyszemek:
ami nem más, mint a tisztesség,
becsület, barátság, szeretet.
Gyűjtsük, ápoljuk és adjuk tovább,
bejárva saját fájdalmas kálváriánk,
az egyetlen utat, mi hozzá elvezet,
ahol szeretteinkkel fényességben,
boldogságban elnyerhetjük
a megígért és kiérdemelt
örök életet.
Pesthidegkút, 2015.04.04. Húsvét.