Egy hasonmás kiadású könyvben – melyet l926-ban egy létező vagy nem létező Emily Sands naplójából készítettek, s EGYIPTOLÓGIA címen jelent meg – bukkantam a Memnon-Kolosszusokat ábrázoló oldalakhoz csatolt korabeli képeslapon szereplő versre:
OZYMANDIÁS
Egy messzi vándor jött, ki ős romok
felől regélt: A pusztán szörnyű két
nagy csonka láb állt. Arrább lágy homok
lep egy kőarcot. Homloka setét.
A vont ajk vén parancsszóktól konok
S vad szenvedélye még kivésve ég
a hűs kövön, bár, mely véste, a kéz,
s a szív, hol dúlt e dölyf, temetve rég.
A talpkövön kevély igék sora:
„Király légy bár, jöjj és reszketve nézz:
nevem Ozymondiás, urak ura.”
Más semmi jel. A roppant rom körül
határtalan szélesre s hosszúra
a holt homoksík némán szétterül.
Percy Bysshe Shelley (l792-1822) / Tóth Árpád fordítása